Éljen Május 1!

Valaha vértanúkat ünnepelt ezen a napon a katolikus egyház, tehát papjai vörösben miséztek. Állítólag Szegeden egy ügybuzgó református csendőr lázítás címén elő is állított egy plébánost. Ebből a történetből/adomából is látszik, érzékeny napról van szó. Az alábbi összeállítás tíz éves lépésekben mutatja be, miként tükröződött 1922 óta ez a munkásünnep a Népszava májusi első számaiban. Túl sok kommentárra nincs szükség.

1922.

A fővárosban és annak környékén megállott a munka a gyárakban és a műhelyekben. Számos üzlet zárva maradt. Külsőségekben e nagyszerű tényen kívül egyéb eseménye nem is volt a napnak. Az idő borúsra fordult, a szakszervezetek a megszokott vasárnapi képüket öltötték föl. Ezrek gyűltek össze csöndes beszélgetésre. A politika, a génuai konferencia, a rettenetes nyomorúság, adott elég beszélgetni valót. És még egy. A választási és a Népszava-agitáció nem szünetelt ezen a napon. A fiatalság és a nők, ahogy egy kicsit biztatóbbra derült az idő, tízezrével hullámzottak a Városligetben és a környék zöldjében. Mindenfelé a városban, a környéki térségeken a kezében a Népszava jubileumi száma, a mi ez évi májusi jelvényünk. Mily hangos volt ez a néma tüntetés.

1932.

Május elseje van! Ebben a gondolatban célok szikráznak, a szocializmus fénye lobog benne. Ez a fény lobog bennünk is és ha mindig is ünnepünk volt május elseje, most teljesebbé tette a szocialista betű, a proletáröntudat és mind valamennyiünk akaraterejének győzelme ... [Ekkor jelent meg olcsóbban a lap.] Harcokból jöttünk. Harcokba megyünk s most kibontjuk az új lobogót május elsejének tündöklő fényében és büszke daccal kiáltjuk oda üldözőinknek és ellenfeleinknek: mégis, csak azért is, miénk a jövő! Teli szívvel kiáltjuk elvtársaink felé, akik itthon küzdenek és azok felé is, akiket elmúlt harcok vihara elsodort tőlünk: Barátság!

1942.

Fél évszázad alatt a tudomány és a munka szövetsége, a természettudományok fejlődése és a gondolkodók bölcsessége olyan hatalmas alkotásokkal ajándékozta meg a világot, hogy már ma is szép, egészséges, szabad és örömökben bővelkedő lehetne az élet... Félévszázad alatt nem állott meg a tudomány munkája, nem pihent a szabadító gondolkodás. Munka és tudomány, munka és gondolkodás készen kínálja hatalmas gránittömbjeit olyan társadalom fölépítésére, ahol mindenki jól érezhetné magát, ahol nem volna sorsára hagyott, nem volna rongyos, éhező, se iszákos, se bűnöző ember, mert az egyenlőség, a szépség és az igazság uralkodnék a gép mellett, a társadalomban, az emberi életnyilvánulás minden területén.

Május útján kell hát haladnunk továbbra is.

1952.

Munkásosztályunk, dolgozó népünk tudja — és ezt fejezi ki mai ünnepi felvonulásán —, hogy minden eredmény, amely a szocializmust építő munkában, békeműveink építésében, ötéves tervünk megvalósításában egész népünket gazdagítja -- erősíti az egész világ minden dolgozójának harcát a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért.

Ezzel a büszke öntudattal emeli magasra a május elsejei seregszemlén a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép a proletár nemzetköziség, a békeharc sztálini lobogóját és megfogadja a világ dolgozóinak színe előtt, hogy ötéves tervének döntő évében, a párt és a dolgozó nép szeretett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs bölcs vezetésével, erejét megsokszorozva, minden eddiginél nagyobb munkagyőzelmekkel járul hozzá a béke megőrzéséhez.

1962.

Hatalmas szürke tank érkezik, persze papírból, fából, de meglehetős félelmetesen, amíg csak a rajta utazók meg nem kezdik szétszerelését. Eltűnik az ágyútorony, a tankból traktor lesz menet közben ...

1972.

Kádár János nyilatkozata:

A magyar nép — immár egész népünk — huszonnyolcadszor ünnepli szabadon május elsejét, s ezúttal is úgy, mint korábban: telve lelkesedéssel, önbizalommal és örömmel. Erre meg is van minden oka. Az elmúlt 15 évben fejlődésünk töretlen volt, s nagyon jó erre gondolni. Elmondhatjuk, hogy ha állhatatosan, kitartóan dolgozunk, harcolunk, s ha az eddigi irányt követjük, azzal a meggyőződéssel tekinthetünk a jövőbe, hogy a május elsejék még gazdagabbak, még szebbek lesznek.

1982.

Csehák Juditnak, a SZOT titkárának rádió és tv beszéde

Kedves elvtársnők! Elvtársak! Minden május elsejére napsütést, jó időt remélünk. Holnapunk egéről mégsem tűnik el minden felhő. A világra figyelő ember nyugtalan, mert hallja, látja, hogy újra felerősödött a háború híveinek hangja. Az imperializmus szélsőséges vezető körei elszántan fegyverkeznek, katonai fölényük megteremtésére törekszenek. Megkísérlik belesodorni az emberiséget egy újabb hidegháborúba, és Európát nukleáris katasztrófával fenyegetik. Minden eszközt igénybe vesznek, hogy az enyhülésnek gátat vessenek. A békés egymás mellett élés elvei és gyakorlata helyébe a politikai zsarolás eszközeit állítják. Hátrányos intézkedésekkel próbálják a szocialista országok gazdasági fejlődését lassítani.

1992.

Az MSZOSZ elnöke, [Nagy Sándor] hivatkozva arra, hogy Antall József 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát, arra hívta fel a figyelmet, hogy a 15 millió magyarból 10,5 Magyarországon él, s ezek közül 7,5 millióan munkavállalók, illetve nyugdíjasok. Ha a miniszterelnök meg akarja valósítani programját, akkor itt az ideje, hogy figyelmet szenteljen ezeknek az embereknek. Nagy Sándor arra hívta fel a miniszterelnököt, hogy bátran váltsa valóra eredeti elgondolásait, és ha úgy érzi, hogy ebben valaki akadályozza, akkor kérjen segítséget a szakszervezetektől addig, amíg szét nem verik őket.

2002.

Az SZDSZ-szel folytatott tárgyalásokon a koalíciós partner természetesnek találta, hogy az új kormány létre akarja hozni a foglalkoztatási és munkaügyi minisztériumot, melynek vezetésével Kiss Pétert szeretné megbízni, jelentette be Medgyessy Péter szocialista miniszterelnökjelölt tegnap. Kovács László, az MSZP elnöke és Medgyessy Péter az öt szakszervezeti konföderáció vezetőivel, valamint az ágazati szakszervezetek elnökeivel Budapesten, a Városligetben találkozott.

2012.

Gurmai Zita szocialista EP-képviselő arról beszélt, hogy a mai tempóban 880 év szükséges egymillió új munkahely létrehozásához. [Gurmai mindössze 870 évet tévedett.] Az egybegyűltektől azt kérdezte: Orbán, Kövér és Áder vajon szembe tudna-e nézni 20 éves önmagával? Gurmai szerint kiszámíthatóságra lenne szükség, mert úgy tűnik, beszámíthatóság sincs.

Összeállította: Surján László

Címkék