publicisztika

A hét talán legnagyobb port felverő belpolitikai eseménye Jakab Péter, a Jobbik elnökének kikényszerített lemondása volt. Az esetnek több fontos tanulsága is lehet számunkra:

Először is: Magyarország legyőzte Angliát!!! 60 év után először, egy sorozatban 22 meccs óta veretlen sztárcsapatot! E tény mellett eléggé eltörpül, hogy az angolok a rasszizmus ellen térdeltek, a magyar gyerekek pedig kifütyülték – az ellenfelet vagy a konkrét gesztust. (Az ilyesmi egyébként egy focimeccsen elég gyakori, ha nem is túl elegáns).

A Facebook („Arckönyv”) bevallottan egy újfajta személyesség technológiai zászlóshajója kíván lenni. De vajon nem válik-e ezáltal épp a személyesség elnyomójává?

A Facebook felhasználási feltételeinél ezt olvashatjuk: „Küldetésünk, hogy lehetővé tegyük a közösségépítést, és közelebb hozzuk egymáshoz az embereket. (…) A Facebookon általad tapasztalt élmény mindig egyedi (…) A rendelkezésünkre álló adatok alapján személyre szabjuk a felhasználói élményedet.”

A jelenleg zajló romániai népszámlálás meghatározza az erdélyi magyarság elkövetkező 10 évét! E hét vasárnap éjfélig lehet kitölteni online a népszámlálási kérdőívet.

• Nyelvhasználati és kisebbségi jogok,
• oktatási és kulturális intézmények állami támogatása,
• egyházak finanszírozása,
• pénzügyi támogatások

mind olyan területek, amelyek a népszámlálás eredményétől is függenek.

„Nyelvében él a nemzet” - ezt a mondatot először Széchenyi István mondta. Majd Kodály Zoltán pár évvel később úgy fogalmazott: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” A magyar kultúrát pedig csak magyarul lehet megérteni és csak magyarul lehet továbbadni. Ha ez nem történik meg, akkor hosszútávon nem tud egy magyar közösség fennmaradni.

Olvasgatok. Húsvét hétfője van. Régebb ilyenkor már javában locsoltunk és óvatosan, beosztással kortyolgattuk a köményes pálinkát. Most csendben olvasgat az ember, amíg az unokák alszanak, kihasználva e ritka pillanatot. Közben jár az agya, ugye. Sorozatban ötödik napja voltam szentmisén. Ma a nigériai atyánknak két hazájabeli kispap volt a vendége. Szegeden tanulnak. Magyarul mondták a Miatyánkot és közel két méteres szálfatermetükkel, arcukon gyereki mosollyal álltak a templom előtt mise után és meglocsoltak minden nőt, lányt. Idilli kép volt és közben keményen realista.

Ember a talpán az, aki ma el tud igazodni a teljes megbolondulás felé haladó világunkban. Erről is beszélgettünk ma Ferenc testvérrel, keményfejű székely barátommal Nagyszalonta felé. Hisz olyan dolgokról hall az ember, amiről nyilvánvaló, hogy marhaság, mégis világhatalomnyi országok veszik komolyan.

Kellő távolságban vagyunk a választástól. Az érzelmek csillapodnak, megkockáztathatjuk az elemzést. Igaz, hogy ezt már sokan megtették, ki szakmai szemmel, ki azon melegében, örömmámorban, vagy letaglózva. Az én nézőpontom körön belül van, ha nem is a centrumban.

Ki kell mondanunk: a győzelem megérdemelt volt, két okból is. Az elmúlt évek teljesítménye az egyik. A sikernek ez szükséges, de nem elégséges feltétele. Kell hozzá a másik is, a profi kampány (ennek erejét növeli, ha az ellenzéké amatőr).

Felszólalás az Európai Politikai Tanulmányok Központjának konferenciáján[1]

Először is szeretném megköszönni a meghívást. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek az olasz parlament képviselőházában. Egy civil szervezetet képviselek, amelynek a neve Európai Uniós Civil Együttműködési Tanács. Ezt az együttműködési tanácsot lengyel és magyar civil szervezetek kezdeményezték, és hivatalosan 2019-ben alakult meg Budapesten egy tucat közép-európai és nyugat-európai ország képviselőinek részvételével.

Nemcsak az ország, Isten hívő népe is két táborra bomlott. Párbeszéd képtelen állapotban vagyunk. A másik fél mindenáron való legyőzésének vágya nem vezet sehová. Ezt a problémát, - egységünk hiányát, - tegyük imában az Úristen elé.