Ó, ifjan hányszor lestelek,
Vígan, bízón kerestelek.
Bordáim rácsos lugasán
A szívem úgy izzott feléd,
Mint a tavaszi lugasok
Rácsa közt piros lampion...
Tóth Árpád:
Elkoptam...
Ó, ifjan hányszor lestelek,
Vígan, bízón kerestelek.
Bordáim rácsos lugasán
A szívem úgy izzott feléd,
Mint a tavaszi lugasok
Rácsa közt piros lampion...
És lehúnyt szemmel híttalak,
Te testtelen és drága füst,
Hányszor mellemre szíttalak,
Te........ és drága szél,
Mellem remegõ függönye
Hányszor dagadt...
Éji mámorban lestelek,
Hûs erdõkben kerestelek,
Feldúltam asszonyok ölét,
Csak egyszer borulni föléd.
Elkoptam. Nézz rám. Nézz felém,
Itt állok, és nem is tudom,
Éltem delén vagy estelén,
És azt hittem, hogy rádnyitok,
Te iszonyú, te nagy titok...
Nézd, nincs páncélom, mellvasom,
Kitakarom a mellkasom,
E borda-rácsos bús lugast,
Zászlós tüdõm, a bús lyukast...
Tüdõm rekedten felzihál
A csontos rácsú furcsa kasban,
Mint õszi szélben csapkodó
Tépett függöny a bús lugasban...
A vérerek bús ágbogán
Roncsolt tüdõm rõt lomb a fán...
...Levánnyad róla, mint a bús,
Elomló lomb, a gyenge hús...
A bordák közé aggatott
Tüdõt, mit bús kór lyuggatott,
S melybõl, ha néha... vér
...... feltör, és ajkamig ér
........ bíbor iszap
........... kicsap.
Lehúnyom lankatag szemem,
Itt, északi hegyek között...
Ha rossz voltam s hanyag,
Ki volt rossz, a lélek vagy a test,
A szikra vagy a bús anyag?