Staféta


Elébemegyek a holnapoknak,
mert úgy sietnek, fúlva futnak.


Tóth László:

Staféta


Elébemegyek a holnapoknak,
mert úgy sietnek, fúlva futnak.

Elébemegyek a fényeknek,
mert titkos-búsan rámremegnek.

Elébemegyek a színeknek,
mert kacérak, s úgy hízelegnek.

Elébemegyek a hangoknak,
mert valahol, messze danolnak.

Elébemegyek az embereknek,
mert megvetnek s mert szeretnek.

Elébemegyek víg önmagamnak,
hogy találkozzunk s továbbszaladjunk.