Vitázzunk?


Ismét van vita a vitáról. Ismét lehet dagonyázni. Nem vita kell, hanem a latin vita, ami annyit tesz: élet.


Surján László


Vitázzunk?


Ismét van vita a vitáról. Ismét lehet dagonyázni. Nem vita kell, hanem a latin
vita, ami annyit tesz: élet.

Ha
jól emlékszem, a Bajnai-féle társaság erõltette a vitát, még a Jobbikkal is. A
DK nagyképûsködött: nem beszél nácikkal, s mintha az MSZP követte volna volt
elnökét. Azután, látva, hogy a Jobbik megelõzheti, váltott, és mégis vitázik.
Most meg listavezetõjük hívja táncba a Fidesz-KDNP listavezetõt.


Majd egy napig nem voltam internetközelben, lehet, hogy valami kimaradt. A
lényeg, nem tudom, hogy mi a döntés. Ahogy az MSZP taktikát váltott, mi is
megtehetjük. Ezért most nem próbálok egy általam nem ismert döntést igazolni,
inkább elmondom, hogy én miért nem mennék bele semmiféle vitába.

  1. A vita
    iránti igény érthetõ a választók részérõl. Mindenki szeretné látni, hogy
    kedvenc pártjának képviselõje miként diadalmaskodik a többieken. Történhet
    bármi a vita során, õ ezt fogja látni. Más szavakkal egy ilyen vita senkit
    vagy csak nagyon keveseket befolyásol.

  2. A
    szocialisták Horn Gyulával az élükön, írásba adták, hogy amit egy párt mond a
    választások elõtt, az nem kérhetõ számon a kormányon. - Akkor meg mirõl
    beszélünk? Az EP választás ugyan nem kormányról szól, de az alapelv ugyanaz.

  3. A
    demokrácia megkívánja, hogy minden indulónak azonos esélye legyen gondolatait
    elmondani. Most nyolc induló van. Ha egy kérdésre képesek a vitázók egy-egy
    percben válaszolni, (kétlem), majd a versenytársak képesek mindenkire
    ugyancsak egy percben reagálni, (kétlem), a reakciókra legyen mondjuk fél perc
    válasz – vajon hol is tartunk idõben? Tessék megkérni egy általános iskolást.
    Meglepetés lesz a megfejtés. És hány kérdéssel lehet körbejárni egy öt éves
    európai programot? Magyarán: az a mûfaj, amivel a kilencvenes évek elején
    találkoztunk: pártelnökök, listavezetõk vitája, a mai körülmények között már
    nem mûködik. Gondolatainkat az interneten, levélben, egy-egy nyilatkozatban
    ismertetjük a választókkal. A szórólapozás is kezd kimenni a divatból.

  4. A
    pártok legtöbbje olyan programokról beszél, amelyeknek örvendenének az
    emberek, ha lenne belõlük valami, de amelyek megvalósítására nemcsak eszköze,
    de még joga sincs az Uniónak. Egy tv vita során nincs mód megtanítani nekik
    azt, amit elsajátítani évek alatt nem voltak képesek. Ha pedig tudatosan
    akarják az orruknál fogva vezetni az embereket, s ezt szóvá tesszük, nem vita,
    hanem veszekedés a vége, ami taszítja a nézõket.

  5. Van még
    egy szempontom, de azt okosabbnak tartom megtartani magamnak.

Ma
és holnap van még, azután döntünk. Nem vitázni kell, hanem szavazni. Tíz év
teljesítményére kér mindenki igent, amit vagy megkap, vagy nem. Akinek nincs
véleménye az elmúlt tíz év európai szerepléseirõl, aki nem tudja, hogy számára
Cohn-Bendit vagy Orbán Viktor a meggyõzõbb, az egy unalmas vitamûsor alatt ezt
már nem tudja eldönteni.


Vasárnap találkozzunk a szavazófülkéknél. Hányad magaddal jössz?