A Lendvai utcai magatartás ismét a kormány mögé állította az embereket, azokat is, aki a csudába kívánják az egész internet adót. Hogy tartja a mondás? Aki szelet vet, vihart arat. Ez most mind a két félre igaz: a részleteiben nem végiggondolt adójavaslat szele vihart aratott, az adó elleni tiltakozás szele viszont pusztító viharrá erõsödött. Önpusztítóvá.
Surján László
Adó revízió
A
Lendvai utcai magatartás ismét a kormány mögé állította az embereket, azokat is,
aki a csudába kívánják az egész internet adót. Hogy tartja a mondás? Aki szelet
vet, vihart arat. Ez most mind a két félre igaz: a részleteiben nem végiggondolt
adójavaslat szele vihart aratott, az adó elleni tiltakozás szele viszont
pusztító viharrá erõsödött. Önpusztítóvá.
Az
elsõ híradások óta számos jelzést kaptam: a legokosabb volna az internet
forgalomra kirótt adót azonnal visszavonni.
Nekem nyilvánvaló nincs hatásom az ilyen döntésekre, esetleges informális
beavatkozásom hatósugarát is túlértékelték, akik javaslataikat megküldték. De
nem ez a fõ ellenvetésem. Azért nem tettem semmit az ügyben, mert elsõ
pillanattól fogva látszott, hogy a támadás számára a beterjesztett adócsomag
csupán ürügy. Ilyen helyzetben, ha enged egy kormány, azonnal jön a második,
harmadik támadás és a végén teljesen mozgásképtelenné válhat az akármekkora
parlamenti többség is.
Mondom ezt annak tudatában, hogy az ügyben több problémát is látok. Ezek részben
elviek, részben kommunikációs kérdések.
Többen kifogásolták, hogy miért az ünnep elõtt terjesztette be a kormány a
csomagot. A jövõ évi költségvetési folyamat az önkormányzati választások miatt
késésben van, sokat halogatni nem lehet. A hibát abban látom, hogy ünnep ide,
ünnep oda, nem készült fel a kormány arra, hogy a reakciókat azonnal kezelje.
Ezért meghonosodott az a szóhasználat, hogy internet adó, és megerõsödött az a
látszat, hogy a fogyasztó fizeti. Varga miniszter úr ugyan elmondta, hogy az adó
a jelenlegi piaci helyzetben aligha terhelhetõ a fogyasztóra. A bankok
adóztatása kapcsán azonban rossz tapasztalatai vannak az embereknek, ezért ez a
bejelentés nem nyugtatta meg a kedélyeket.
Számháború is kitört, amennyiben a kormány 20 milliárd forint bevételre számol,
az érintett társaságok ennek sokszorosáról beszéltek.
Ahogy a vita elõrehaladt és politikai színt kapott, egyre jobban terjedt a vád,
hogy az internet szabadsága került veszélybe. Ez butaság ugyan, de nem volt rá
semmilyen hatékony válasz.
A
vasárnapi tüntetés már alig foglalkozott az internetezés jövõjével, sokkal
inkább azt hallottuk,, hogy ennek a kormánynak nem fizetünk adót. Hiszen ez a
kormány korrupt, lásd az amerikai kitiltást.
A
rendezõk azt a látszatot keltik, hogy a Fidesz székház megtámadása spontán akció
volt, az õ szándékuk ellenére történt, sõt meg akarták azt akadályozni. Azt
gondolom, hogy hosszú idõn keresztül hergelni egy tömeget, amelynek a kezében
eldobható tárgyak vannak, okvetlenül azzal jár, hogy azok a tárgyak elröpülnek.
Ha a rendezvény nem a Hõsök terén végzõdött, hanem mondjuk ott kezdõdött volna
és onnan vették volna az irányt valahová, pl. a Kossuth térre, vagy a
minisztériumhoz, akkor talán hihetõ volna a védekezés.
Fiatalos ötlet, nekem tetszik is, hogy legyen egy számítástechnikai eszközök
körében tartott lomtalanítás. Arról az apróságról persze elfeledkeztek, hogy
ezek egy része veszélyes hulladéknak minõsül, ha tehát összegyûjtik, akkor
biztonságos elszállításukról is gondoskodniuk kellett volna.
A
Fidesz székház elleni durva támadással elúszott az utolsó esély, amit egyébként
egy higgadt, pártpolitika mentes, erõteljes és méltóságteljes tüntetés akár el
is érhetett volna, hogy a szükséges 20 milliárdot más forrásból szerezze be a
kormány.
Hiányolom még a kormányoldalról annak a kimutatását, hogy az
internetszolgáltatók jelentõs, sõt indokolatlan mértékû haszonnal mûködnek, amit
méltányos bevonni a közteherviselésbe. A magam példáján úgy sejtem, hogy van
ilyen profit. Nem túl régen ugyanis a szolgáltatóm maga keresett meg és nagyobb
sávszélességet ajánlott, négyezer forinttal olcsóbban, mint eddig. Ez
egyértelmûen arra utal, hogy éles a piaci verseny, és féltek, hogy szolgáltatót
váltok.
Tehát sok felvetésre lehetett és kellett volna felelni, de a beterjesztett
törvénytervezetben van olyan hiba is, amit védhetetlennek látok. Nagyon sok
elõfizetési csomag korlátlan adatforgalmat biztosít a megrendelõnek. Ezért
fizetünk szolgáltatónként eltérõ néhány ezer forintos havi díjat. Ha egy
hónapban csak egy GB az adatforgalmunk, akkor a szolgáltató utánunk 150 forintot
adózik az új adó miatt. Ha száz GB a forgalom, akkor 15000 forint az adó, messze
több, mint amit tõlem a cég beszed.
Ezt
a problémát kezeli az a javaslat, hogy magánszemélyek internet elõfizetése után
az adatmennyiséggel arányos adó összegét 700 forintban maximálják. A
cégelõfizetés esetén is kell egy ésszerû plafon, s ekkor lesz adóbevétel is, és
egy szolgáltató sem lesz annyira megterhelve, hogy áremelésre gondoljon, ami
megrendelés vesztéshez vezethet. Esetemben például az elengedett négyezer forint
jelzi, hogy volt mibõl engedni.
Mindezzel együtt úgy vélem, ügyesebb és tisztességesebb tüntetéssel, okos
tárgyalásokkal rá lehetett volna venni a kormányt, pontosabban a parlamentet,
hogy ne fogadja el ezt a javaslatot. Ultimátumokat adni, törni-zúzni viszont nem
célravezetõ. A Lendvai utcai magatartás ismét a kormány mögé állította az
embereket, azokat is, aki a csudába kívánják az egész internet adót. Hogy tartja
a mondás? Aki szelet vet, vihart arat. Ez most mind a két félre igaz: a
részleteiben nem végiggondolt adójavaslat szele vihart aratott, az adó elleni
tiltakozás szele viszont pusztító viharrá erõsödött. Önpusztítóvá. Mikor veszi
már észre a baloldal, hogy nem az agresszió hozza meg a szavazatokat?