Október 11-én Mississauga-i Milan Banquet Hall-ban került sor az Extra Hungariam Alapítvány alakuló báljára. Az alapítvány célja a kanadai magyar kultúra támogatása Kanadában
Dancs Rózsa
Az
Extra Hungariam Alapítvány bálja
Az Alapítvány igazgatósága
Október 11-én
Mississauga-i Milan Banquet Hall-ban került sor az Extra Hungariam Alapítvány
alakuló báljára. Az alapítvány célja a kanadai magyar kultúra támogatása
Kanadában. Vaski Gábor, aki az Extra Hungariam egyik alapítója és az alapítvány
igazgatósági tanácsának tagja, elmondta a Hungarian Reporternek adott
interjúban, majd a bálon is megismételte, hogy az Alapítvány 2014 áprilisában
jött létre. Az Igazgatóság kilenc személybõl áll, legtöbben üzletemberek és
vállalkozók, akiknek szívügye a magyar
kultúra fennmaradása a kanadai diaszpórában. Céljaik közé
tartozik a helyi szervezeteknek némi anyagi segítséget nyújtani a további
sikeres mûködésükhöz, azaz hosszú távon forrást
akarnak biztosítani a kanadai magyar kultúra anyagi támogatásához. Elsõsorban
azokat a szervezeteket kívánják támogatni, amelyek az emberek mindennapi
életének szerves részét képezik, pl. az ifjúsággal foglalkozó szervezeteket.
Természetesen a pénzalap alakulásának függvényében lehetõséget akarnak nyújtani
a közösségeknek is, hogy pályázatok útján jussanak anyagi forrásokhoz.
Az október 11-i bálon
mutatkozott be hivatalosan is az Alapítvány. A bál fõvédnöke Dr. Pordány László,
volt kanadai magyar nagykövet volt, aki még tavasszal elvállalta a védnökséget
és személyesen részt vett a rendezvényen. Ez alkalommal átnyújtották az elsõ
adományokat is a Helikon Társaságnak, a Kodály Táncegyüttesnek, a Független
Magyar Rádiónak, a Kalejdoszkóp-Kaleidoscope c. kulturális folyóiratnak, a Dr.
Halász János Könyvtárnak és a Torontói Magyar Televíziónak. A finom, magyaros
vacsorához Kovács Kálmán négyfajta minõségi bort hozatott Magyarországról,
kimondottan erre a rendezvényre. A sztárvendég v. Tolcsvay Béla, a magyar
folk-rock legenda volt, és fellépett a Kodály Táncegyüttes is. A tánczenét a
Retro Kingz hat tagú zenekar szolgáltatta.
Másnap
este, október 12-én a hagyományos hálaadási családi ünneplések ellenére a
torontói Paraméter Klub megtelt azokkal a kultúrát kedvelõkkel, akik Tolcsvay
Béla életmûvének a koronáját jelentõ Égig érõ fa címû darabot akarták
látni. A közönség tetszését a Kõrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa, Losonc
Csongor elragadtatott stílusú leírása tükrözi leginkább:
„A zenés-táncos
mû a Tündérvilág örök szépségét és az azt keresõ ember verejtékes útját tárja
fel. Az õsbemutatón készült film levetítése után Tolcsvay Béla mesélt életmûvét
összefoglaló alkotásának a fogantatásától a megvalósításig vezetõ
gondviselésrõl.
Amikor a Tolcsvay-trió
tagjai - rajta kívül - egy másik zenekarba vándoroltak az 1970-es évek elején,
akkor úgy gondolta, hogy feladja, és befejezi végleg a zenélést. Elkeseredésében
a világ és a gondok elõl Gyimesbe menekült. Ott a népdalt éneklõ tiszta lelkek,
pl. egy pásztorral közösen átélt napfelkelte, megfoghatatlan csodaként költözött
a szívébe és kitörölhetetlenül ott is maradt. Azóta kutatja népmeséink, énekeink
világát, amely az õsi tisztaságot, nemes erényt, az igaz rendet képviseli.
Meglévõ ötleteit, vázlatait Béres Melinda formálta dalszöveggé öt évig tartó
közös munka, folyamat végeredményeként. Béla elmondása szerint csak az álma volt
meg, hogy az Égi érõ fa megszülessen, ezenkívül semmi más. Azonban az õ álmába
mások is beleszerettek és segítették megvalósulni. Üres zsebbel, fõvédnök és
szponzor nélkül kezdték el a darab összeállítását.
„A legnagyobb múzsa a
határidõ” - mondta a zenész, s amikor megkapták az õsbemutató helyszínét és
dátumát, 2011. augusztus 27-ét, akkor még mindig nem tudták, hogyan is fog
megvalósulni, csupán mindannyian erõs hittel hittek benne. Az elõadás elõtt
három nappal nyitották meg a bankszámlájukat. Az elõadás közben a legmagasabb
viharjelzést jósolták és a darab közepén biztonsági okokból el kellett volna
oszlatniuk a közel 5000 fõs tömeget. Azonban az Égig érõ fa és annak
üzenete felülkerekedett minden körülményen, akadályon, buktatón, természeti
csapás fenyegetésén. A szükséges anyagiak összejöttek, a vihar elkerülte õket,
és maradt az örök, tiszta szépség, maga a Tündérvilág, amely újból a szívekbe
költözött.
Béla és csapata
egyfajta sámán, vagy közvetítõ szerepet töltött be, hiszen még a kivetítõn
keresztül, az DVD felvételen át is olyan erõvel sugározták az égig érõ fa
legmagasabb ágának ragyogását, hogy mindenkit elvarázsoltak. És akkor Béla
kezébe vette a gitárját és énekszóba foglalt imádsággal zárta az estét. Hálás
vagyok, hogy ott lehettem, láthattam, érezhettem ezt az elõadást és
megismerhettem Tolcsvay Bélát.”