Az 1956-os forradalom és szabadságharc 58. évfordulóját az idén Torontóban több napon át ünnepelték.
Dancs Rózsa
"Meghasadt
az égbolt, mert egy nép azt mondta: Elég volt"
Forradalmi
megemlékezések Torontóban
Az 1956-os forradalom
és szabadságharc 58. évfordulóját az idén Torontóban több napon át ünnepeltük.
Október 22-én a torontói fõkonzulátus rendezésében a Todmorden Art Gallery-ben
emelkedett hangulatú megemlékezésre került sor Szijjártó Péter külkereskedelmi
és külügyminiszter, L. Simon László parlamenti államtitkár, Dr. Ódor Bálint új
magyar nagykövet jelenlétében. A Magyar Kanadai Képzõmûvészek A színek és formák
rapszódiája c. õszi tárlata felemelõ hangulatot kölcsönzött a rendezvénynek,
mintegy bizonyítván, hogy a forradalom után Kanadába érkezett
37,565 menekült és
leszármazottaik mennyi gazdagsággal járultak és járulnak hozzá a befogadó ország
multikulturális társadalmának arculatához.
A jelenkori
képzõmûvészeti kiállítás mellett ismételten megcsodálhattuk azt a hatalmas
anyagot, amelyet u.n. Oral History Project néven készített a Rákóczi Alapítvány
elnöke, Papp Zsuzsa, karöltve az Ontario-i Multikulturális Történelem
Társasággal a forradalom 50. évfordulójára. Mint tudjuk, az összegyûlt anyagot,
miután Nemzeti Kiállítást rendeztek 2006-ban Hungarian Exodus (L'Exode Hongrois)
névvel Kanada akkori fõkormányzója (Governor General) Michael Jean
védnökségével, egész Kanadában bemutatták.
Ezen
az esten az ünnepi szónok Magyarország külgazdasági és külügyminisztere,
Szijjártó Péter volt. Beszédében hangsúlyozta, hogy Magyarország és a magyar
emberek nagyon sokat küzdöttek a saját szabadságukért és azért, hogy Európát
újra lehessen egyesíteni. Ha magyar emberek közül nagyon sokan nem áldozták
volna az egész életüket azért, hogy Magyarország, Közép-Európa és innentõl fogva
egész Európa szabad legyen, akkor Európa nem lenne az, ami ma.
Kanadai
magyar mûvészek által bemutatott kulturális program és a Tokaji Wine Boutique
Restaurant vendéglátása emelte az este hangulatát.
Mint
minden évben, az idén is, október 23-án, az 1956-os szabadságharcra emlékezve a
ünnepélyes zászlófelvonásra került sor a torontói Városháza elõtt, ahol L. Simon
László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára köszöntötte az
egybegyûlteket, aki majd vasárnap a helybeli Szent Erzsébet Templomban sorra
kerülõ megemlékezésen is ünnepi beszédet mond. Kora délután koszorúzásra kerül
sor az Ontario tó partján 1964 óta létezõ Budapest Parkban.
A festõi
környezetben található Budapest Park fõ ékessége az ’56-os emlékmû, amelyet a
Rákóczi Alapítvány adományából emeltek, valamint a két kopjafa, amelyeket
Heinemann Aladár és felesége, Éva 2008-ban adományozott a szabadságharcos
mártírok emlékére. A két masszív, messzire tekintõ, Erdélyt, azaz a
szétszakíthatatlan magyar egységet jelképezõ emlékoszlopot a kovásznai Bodor
János újságíró-fafaragó, a Háromszék c. napilap munkatársa cseresznyefából
faragta, névjegyét õsi rovásírással véste az alapba. Itt helyezték el a torontói
és környékbeli volt szabadságharcosok ebben az évben is a kegyelet koszorúit,
amelyek fölött a magyar zászló a kanadaival együtt hirdeti a nemzetek szabadság
iránti elkötelezettségét.
23-án
este a Magyar Könyvbarátok Társasága, a Magyar Harcosok Bajtársi Szövetsége és a
Rákóczi Alapítvány közösen rendezett megemlékezõ ünnepséget a Lambton Villában.
A zsúfolásig megtelt nagyteremben a közönség lélegzetvisszafojtva hallgatta az
alkalomra meghívott ünnepi szónokot, Dr. Szakály Sándort, a budapesti
Veritas Történetkutató Intézet fõigazgatóját, aki szerint az 1956-os forradalom
a 20. század magyar történelmének egyik legmeghatározóbb, noha nagyon rövid, de
az egész 20. századra jelentõsen kiható eseménye volt. Emlékeztetett arra, hogy
1989-ig nem lehetett Magyarországon 1956-ról emlékezni és fejet hajtani a hõsök
emléke elõtt, akik akkor életük árán vállalták azt, hogy egy meggyötört,
kifosztott, kommunista hatalomátvétel utáni Magyarországon valami mást
próbáljanak építeni. Budapesten a 301-es parcellában és mellette, a 298-as
parcellában azok fekszenek, akik 1945 után próbáltak tenni valamit a hazáért, az
országért, hogy ne azzá váljék, amivé Moszkvában 1945 elõtt elgondolták.
Egy olyan szatellit
országgá, ami az akkori Szovjetuniót mindenben követõ, kiszolgáló, vagy az
akkori Szovjetunióból visszaköltözõ egykori kommunisták hazája lesz.
Szakály professzor elõadása sok téves információt
eloszlatott, évtizedeken keresztül elhallgatott históriai igazságot a helyére
tett. A jelenlévõk fennállva, vastapssal hálálták meg lelkes szónoklatát.