Ha van átláthatatlan ügy, akkor az a gyakorlat, ahogy az Egyesült Államok kezeli a beutazásokat, biztosan ilyen. Az ártatlanság vélelmére, mint alapvetõ emberi jogra nem is hivatkozom, de elvenni a bûnöstõl a védekezésre való jogot, illetve érdemi büntetés nélkül hagyni bûnösöket, nem méltó egy demokráciához.
Surján László
Mikor szólal meg a Transparency International?
Ha
van átláthatatlan ügy, akkor az a gyakorlat, ahogy az Egyesült Államok kezeli a
beutazásokat, biztosan ilyen. Az ártatlanság vélelmére, mint alapvetõ emberi
jogra nem is hivatkozom, de elvenni a bûnöstõl a védekezésre való jogot, illetve
érdemi büntetés nélkül hagyni bûnösöket, nem méltó egy demokráciához.
Jócskán ellentmondásosak a hírek, amelyek szerint az Egyesült Államok
tiltólistára helyezett egyes magyar állampolgárokat.
Szögezzük le, minden állam kizárólagos joga, hogy más államok polgárai közül kit
enged be saját területére és kit nem. Nemzetközi egyezmények ezt kissé
felülírhatják, vagy árnyalhatják, de a lényeg mégis ez.
Igaza van az ügyvivõnek, hogy ez kizárólag az érintettekre tartozik, nem közügy.
Alapesetben, teszem hozzá.
Mi
lehet az érelme egy ilyen döntésnek? Elsõ szinten az állam önvédelme. Ha tudja
valakirõl, hogy terrorista, nyilván távol akarja tartani határaitól. Az Egyesült
Államok esetében másról is szó lehet. Õk szeretik magukat a szabadság és a
demokrácia terjesztõinek és védõinek a szerepében látni, ami egyben persze
egyfajta világrendõrségi jelleget is ölt, különösen, amióta egypólusú lett
világ. Az például, hogy elnöki rendelet vonatkozik a korrupció gyanús egyének
beutazására, ide tartozik. Ha ugyanis valaki megveszteget egy hivatalnokot, hogy
célját elérje, még nem veszélyezteti az amerikaiak biztonságát, ha Floridában
nyaral. Ha mégsem teheti, az bizonyára azért van, hogy eltántorítsa az embereket
ügyintézéseik „olajozásától”.
Egyfajta büntetésrõl van tehát szó, nem megelõzésrõl. Igen ám, de ez a büntetés
olyan messze van a jogállamiságtól, mint Makó Jeruzsálemtõl. Kiszabják, mielõtt
kivizsgálták volna. Nincs mód a védekezésre. Nincs fellebbezési lehetõség és nem
tudni meddig van hatályban a büntetés. Két eset van. Az illetõ vagy valóban
korrupt, vagy ártatlan. Azt mondta az ügyvivõ, hogy õk csak megalapozott döntést
hoznak. Amióta máig keresik az iraki tömegpusztító fegyvereket, ez a kijelentés
kicsit kétséges. Az egyoldalú kijelentés aligha felel meg az átláthatóság
követelményének.
Tegyük fel, hogy a vád megalapozott. Elegendõ-e ilyenkor a beutazási tilalom? Ha
az Egyesült Államok valóban abban érdekelt, hogy a világból eltûnjenek bizonyos
bûnök, mint például a korrupció, ami mögött sok más is meghúzódhat, a
tisztességtelen haszonszerzéstõl a kábítószer ügyekig, akkor nem az lenne az
elvárható, hogy az érintett ország hatóságaival együttmûködve a beutazási
tilalomnál nagyobb, a vétek súlyával arányos büntetést kapjon a vétkes? Az, hogy
az Egyesült Államok csak a kitiltás tényét és nem a kitiltottak személyét hozta
a magyar kormány tudomására, vagy alaptalan vádaskodásra utal, vagy bûnpártolás.
Egyik sem növeli az amerikai demokrácia iránti tiszteletünket.
Az
a hisztéria, amit az ellenzéki sajtó a kérdés körül csap, viszont végtelenül
undorító. Ezt viszont már megszoktuk.
[Ezt a kis tárcát 20-án írtam, de ügyetlenség miatt nem került ki a honlapra.
Szomorúan látom, hogy még mindig idõszerû. A szövegben az ellenzéki sajtót
minõsítettem undorítónak, ma már külön ki kell emelni az
Együtt PM Lánc-hidas akcióját, amely egészen
felháborító, s aligha növelte a népszerûségüket. Az index.hu azt mondja dráma
lett belõle. Nem inkább kabaré?]