A magyar szellemi élet legjobbjai a XIX. században kibontakozó nemzetiségi ellentétek, majd a magyarosítás idején mindig felemelték szavukat szlovák nemzettestvérünk védelmében. Különösen szép példája ennek Kazinczy Gábor (1818-1864), a zempléni ellenzék képviselõjének az Athaeneum c. folyóiratban 1839-ben A Felföld címmel megjelent írása.
Pilisi tanösvény
Toronytetõn aluszunk
A
magyar szellemi élet legjobbjai a XIX. században kibontakozó nemzetiségi
ellentétek, majd a magyarosítás idején mindig felemelték szavukat szlovák
nemzettestvérünk védelmében.
Különösen szép példája ennek Kazinczy Gábor (1818-1864), a zempléni
ellenzék képviselõjének az Athaeneum c. folyóiratban 1839-ben A Felföld címmel
megjelent írása.
"A
tarka magyar hon legérdekesebb része a Felföld ... Mély titokkönyvként fekszik
elõttünk. De mi nem szokunk olvasni, s ha valami szerencsétlen eset könyvtárt
örököltet ránk, tisztelve az elõdök emlékezetét s tetteit, föl nem metszett
lapokkal hagyjuk könyveit a maradékra. Így vagyunk a Felfölddel. Mintha
világtenger választana el bennünket, távol hisszük magunktól, érdekeinktõl, s
tudatlanságunkat, megszorítva a butaságot anyatej és nevelés öröklötte virágával
cicomázzuk fel: Tót nem ember. eltaszítánk magunktól e népet ... Sõt szégyelljük
õt ... pedig ugyanazon kebelen nyugovánk, szerencsétlenek vagyunk ... Szédítõ
toronytetõn alusszuk biztos tudatlanságban lázas holdkór álmainkat, s még a
barátintés is arra szolgálhat, hogy lebukjunk. Megvetem, ki e sorokban szláv
mániát látna... mit tevénk mi, hogy oly gõggel nézünk le minden néptársra? Miben
állunk fölöttük? Semmiben. Testvérek vagyunk, senki rabjai, s egyenlõ joggal
osztozunk az atyai örökségben."
A
mindössze 45 évet élt közéleti polihisztor, (képviselõ, publicista, író és
mûfordító) Kazinczy Gábor elvhû ember volt. Mint idézett írása is mutatja,
meggyõzõdése nem függött a közvélekedéstõl. Népszerûségét bármikor feláldozta
meggyõzõdésének. Bár hallgattak volna rá kortársai! Trianonban széthordták az
atyai örökséget, de megmaradt az egymásmellettiség.
Lesznek-e a civakodó örökösökbõl jó szomszédok? Holdkórosként tetõk meredélyén
járva aligha,
{mos_ri}