"Az Evangéliumban sok szó esik az irgalmasságról és az igazságosságról. Az irgalmas szamaritánus nem azt nézte, hogy méltó-e az út szélén heverõ kifosztott és összevert ember a segítségére, hanem mérlegelés nélkül segítségére sietett a rászorulónak. A tékozló fiú apja nem azt nézte, hogy megéri-e mihaszna fiát visszafogadni, hanem a megtért bûnös feletti örömét meg akarta osztani egész háza népével, ezzel is erõsítve összetartozásukat." - Bíró László püspök úr novemberi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETÕ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2014.
november
A
karácsonyi nagy családi összejövetel tervezésekor az egyik fiú, aki családjával
együtt a szülõi házban lakott, megjegyezte: Remélem, öcsi, aki most, hogy a
külföldön töltött nem túl sikeres évek után haza akar költözni, karácsonyig még
nem érkezik meg. Nem szeretném, ha itt mindannyiunknak úgy kellene vele
viselkednünk, mintha nem õ okozott volna annyi gondot és nehézséget öregedõ
szüleinknek, de azt sem szeretném, ha épp karácsonyeste kerülne sor egy kínos
beszélgetésre. Az apa erre így szólt: Nemrég beszéltünk öcsivel telefonon, és
azt mondta, hogy az év végéig valószínûleg nem fog sikerülni a kinti ügyeinek
lezárása; erre én meghívtam, hogy karácsonyra jöjjön haza, lakjék nálunk,
ünnepeljünk együtt. A fiú erre egy fintorral az arcán szó nélkül felállt, és
kiment a szobából.
Ha a
szülõk gyereküket valamiért megbüntetik, azt nem bosszúból teszik, hanem vagy
gyógyító szándékkal, hogy elõsegítsék a gyerek jó irányú fejlõdését, vagy az
elkövetett hiba jóvátétele érdekében. A megbocsátásra az igazságosság és az
irgalmasság indítja õket. Az irgalmasság az erkölcsileg erõsebb, nagyobb
ember lehajlása a gyengébbhez. Boldog VI. Pál pápa megfogalmazásában az
irgalmasság a „szeretet kultúrájának” alapja. Az igazságosság mindenféle
emberi közösség létalapja, mert ez az az erkölcsi erény, amely az embert erõssé
és állhatatossá teszi, hogy megadja Istennek és a felebarátnak azt, ami õket
megilleti. Az igazságosság készségessé tesz mindenki jogainak
tiszteletben tartására, segít annak az összhangnak a megteremtésében, amely
elõmozdítja a méltányosságot a személyek és a közjó irányában.
A
megbocsátás
az igazságosság és az irgalmasság cselekedete, amellyel a megbántott eltekint az
õt jogosan megilletõ teljes erkölcsi és/vagy anyagi jóvátételtõl, és a maga
részérõl helyreállítja a megsérült vagy megszakadt kapcsolatot. A megbocsátás
jogos követelésrõl való lemondás, mellyel a sértett v. megkárosított fél a
vétkesnek elengedi a jóvátételt, ill. szándékosan nem tartja számon a sértést.
Hogyan szoktátok gyerekeiteket büntetni? Hogyan tudjátok ellenõrizni, hogy a
büntetés eléri-e célját? Meg tudjátok-e õrizni a megbocsátás jelentõségét, hogy
ne váljék puszta szófordulattá?
Mint
minden emberi közösségben, a családban is naponta fordulnak elõ súrlódások,
kisebb nagyobb nézeteltérések. A felnõtté vált gyerekek önállóak akarnak lenni,
de nem mindig úgy akarják berendezni életüket, ahogy azt a szülõk elvárnák. Azok
a gyerekek, akik felnõttként is – nemritkán saját érdekeiket tartva szem elõtt –
a szülõi ház oltalma alatt élnek, gyakran kritikusan ítélik meg az otthonból
kirepülteket és az õket továbbra is támogató szülõket. Az ilyen és hasonló
esetekben sor kerülhet vitákra, veszekedésekre, hivatkozva az igazságosságra és
az irgalmasságra sértegetik egymást és jogsértéssel vádolják. Mindebbõl haragos
viszony következik, a kibéküléshez vezetõ megbocsátás pedig szóba sem jöhet. A
helyzet kulcsát Szent Péter adja kezünkbe, amikor így inti a híveket:
„Mindenekelõtt pedig kölcsönös szeretettel legyetek egymás iránt szüntelenül,
mert a szeretet sok bûnt eltakar!” (1Pét 4,8)
Mi
segít az irgalmasságot a bûnpártolástól megkülönböztetni? Hogyan lehet a
gyerekek „lázadását” helyesen kezelni? Hogyan tudjátok a kapcsolatot akkor is
fenntartani, amikor a gyerek szerintetek helytelen útra akar lépni?
Ferenc
pápa írja Evangelii Gaudium c. apostoli buzdításában: „(Az Evangélium) üdvözítõ
üzenete és a tevékeny felebaráti szeretet közötti felbonthatatlan kapcsolat
megjelenik néhány szentírási szövegben, amelyeket ajánlatos szem elõtt tartanunk
és figyelmesen átelmélkednünk, hogy levonjunk belõle minden következtetést.
Üzenet ez, amelyhez hozzászoktunk és szinte mechanikusan ismételgetjük, anélkül
hogy átgondolnánk: hogyan valósíthatjuk meg saját életünkben és közösségeinkben.
Mennyire veszélyes és káros ez a megszokás, amely távol tart a testvériség és
igazságosság evangéliumának megélésétõl, csodálatától, vonzerejétõl és az érte
való lelkesedéstõl! Isten szava arra tanít, hogy embertestvéreinkben a
megtestesülés folyamatos meghosszabbítása rejlik mindannyiunk számára: "Amit
megtettetek egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek" (Mt 25,40).
Amit másoknak teszünk, annak transzcendens dimenziója van: "Amilyen mértékkel
mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is" (Mt 7,2); és rávilágít az isteni
irgalmasság és a mi irgalmasságunk kapcsolatára: "Legyetek tehát irgalmasok,
amint a ti Atyátok is irgalmas. Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni.
Ne ítéljetek el senkit, és benneteket sem fognak elmarasztalni. Bocsássatok meg,
és bocsánatot fogtok nyerni! Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött,
megrázott és túláradó mértékkel adnak majd öletekbe! Mert amilyen mértékkel
mértek, olyannal fognak visszamérni nektek" (Lk 6,36-38). Ezeknek a szövegeknek
az üzenete „az önmagunkból a testvér felé való kilépésnek" az abszolút
prioritása, lévén ez a minden erkölcsi törvényt megalapozó két fõparancs egyike,
és az a biztos jel, amely megmutatja a lelki növekedésben való haladásunkat azon
az úton, amelyen Isten teljességgel ingyenes ajándékozására adott válaszként
járunk.” (EG 179)
Az
Evangéliumban sok szó esik az irgalmasságról és az igazságosságról. Az irgalmas
szamaritánus nem azt nézte, hogy méltó-e az út szélén heverõ kifosztott és
összevert ember a segítségére, hanem mérlegelés nélkül segítségére sietett a
rászorulónak. A tékozló fiú apja nem azt nézte, hogy megéri-e mihaszna fiát
visszafogadni, hanem a megtért bûnös feletti örömét meg akarta osztani egész
háza népével, ezzel is erõsítve összetartozásukat. Pilátus kérdése: mi az
igazság? rokon azok gondolkodásával, akik azért, mert õk nem tudják, vagy nem
értik, netán nem akarják érteni, hogy mi az igazság, inkább azt állítják, hogy
nincs is. Látjuk, hogy mi történik akkor, ha az ilyen embereknek hatalom kerül a
kezébe. A nap különbözõ szakaszaiban munkába állt és mégis azonos bért kapó
szõlõmûvesek esetébõl megérthetjük, hogy Isten nem a piaci szempontok szerint
igazságos, hanem a szeretete alapján adja meg mindenkinek azt, ami õt megilleti.
A nyolc boldogságról szóló tanítás pedig arra mutat rá, hogy akik keresik az
igazságot, meg is találják; és azok nyernek irgalmat, akik maguk is irgalmasok.
A Miatyánkban Isten bocsánatát is úgy kérjük, „miképpen mi is megbocsátunk”.
Isten az irgalmát, és a bocsánatát hozzánk méri, a szeretetrõl azonban azt
parancsolja nekünk, hogy úgy szeressük egymást, ahogy õ szeretett minket, azaz
feltételek, korlátozások és elõítéletek nélkül.
Családi, rokoni, baráti körben beszéljétek meg a Szentírás igazságosságról,
irgalmasságról és megbocsátásról szóló tanítását és próbáljátok ezeket a mai
magyar viszonyokra alkalmazni!
Karácsony
este a csengõ hangjára, mindnyájan betódultak a feldíszített karácsonyfához,
ahol a fa alatt ott feküdt a jászolban a Kisjézus. Elénekelték a Mennybõl az
angyalt, majd a nagymama megszólalt: Istenem, megint eljöttél hozzánk, de jó,
hogy velünk vagy! Köszönöm, hogy megint együtt lehetünk mindnyájan! Az idõsebb
fiú erre könnyekkel a szemében odalépett a szoba hátsó sarkába húzódott
öccséhez, és forrón átölelte. Eközben a többiek rázendítettek: Dicsõség a
Magasságban Istennek…
Bíró
László
az MKPK családreferens
püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás:
csaladlevel levelezõlista