Kárász Artúr felszólalása Genfben az „Akadémiai Napokon” 1983-ban
Surján László
Kiút a
mocsárból?
Kárász
Artúr felszólalása Genfben az „Akadémiai Napokon” 1983-ban:
„Felhívtam
újból a figyelmet arra, hogy Kádár ugyan gyõzött, de a gyõzelme csak a
kispolgárok paradicsomát teremtette meg Magyarországon. Elérte, hogy a lakosság
zöme csak jól akar élni és semmi mást nem kíván. Viszont a jólét ára, hogy az
eladósodás immár katasztrofális mérteket ért el. Mi lehet minderre a megoldás?
Egyáltalán, van-e megoldás? … Én azt szeretném hinni, hogy lesz, mindennek
ellenére lesz. De ne áltassuk magunkat, az ország súlyos elhatározások elõtt
áll. A hosszú évtizedek tévedéseinek ára van, s mindenért fizetni kell, több
munkával, izzadással, kevesebb keresettel... Valljuk meg õszintén, a szegények
még szegényebbek lesznek, mert újra fizetni fogunk egy elvesztett háborúért.
Jóvátételt kell fizetni negyven eltékozolt esztendõ után.”
Kárász Artúrnak fenti szavaiban nincs semmi új, semmi olyan, amit ne tudtunk
volna. Mégis, amikor azon tépelõdik az ember, hogy miért olyan soványka a
mögöttünk hagyott negyedszázad eredménye, jó tudatosítani, hogy nem csak az
egymást váltó kormányok csetlése-botlása, nem is a nemzeti egység hiánya a bajok
forrása, hanem az eltékozolt negyven év. Kárász mocsárnak nevezte a helyzetünket
a nyolcvanas évek elején. A mocsárból nem könnyû kievickélni. Úgy ahogy
sikerült, s ez már nagy eredmény.
Az
igazi tragédiának azt tartom, hogy a politikai futóverseny bal pályáján olyanok
futnak, akik mintha nem gondolkodnának másban, mint amiben a Kádár korszak
vezetõi. Egy fészekalja. Amikor feltettük a kérdését, hogy hol a pénz, mármint a
felvett hatalmas hitelek, az volt a válasz: a nyugdíjakban, a családi pótlékban.
Szégyen, hogy ezt irigyelitek tõlük. A visszafizetésen nem törték a fejüket, õk
is ott tartottak, mint a nyolcvanas évek úgymond szakértõi: az adósság nem az
adós problémája, hanem a hitelezõké: ha nem segít ki a bajból, együtt fogunk
elsüllyedni.
Orbán Viktor céljai között viszont az adósságcsapdából való kimenekedés kiemelt
helyet foglal el, viszont nem hajlandó a hitelezõk kedvéért csont-bõrre
fogyasztani az országot. Ezért lassan, nagyon lassan haladunk, de az eladósodást
megállítottuk.
Ez
a kormányzó pártszövetség száz hónapja vezeti a közvéleménykutatásokat és közben
hét választást és egy népszavazást megnyert. Tudjuk-e még soká folytatni ezt a
sikersorozatot? Nem tudom, de sejtem és remélem. Felelõs politikusnak azonban
kell legyen egy B terve is. A fentiek fényében ugye mindenki megérti, miért
került be az alkotmányba az állami adósságnövekedést fékezõ, a hitelfelvételt
korlátozó rendelkezés? Sokat elárul, hogy az ellenzék ezt is támadta.
Az
1907-ben született Kárász Artúr a 45-47 közötti koalíciós idõkben rövid ideig a
Magyar Nemzeti Bank elnöke volt. Késõbb családjával Nyugatra távozott, 1973-ban
a Nemzetközi Valutaalap igazgatójaként ment nyugdíjba. A képen egy általa
szignált bankjegy részlete az inflációs idõkbõl, de még a híres magyar
hiperinfláció elõttrõl. Hogy örülne a mostani inflációs adatoknak!