Esztergomban a Szent Anna templom falán kétnyelvû, magyar-szlovák emléktábla hirdeti Rudnay Sándor hercegprímás áldásos munkáját az Egyház, Esztergom, a magyar és a szlovák nemzeti kultúra támogatásában. Emlékét ma is ápolja az évtizedek óta mûködõ Rudnay Sándor Kulturális és Városvédõ Egyesület.
Pilisi tanösvény
Rudnay
Sándor, a Szent Korona valamennyi népének hercegprímása
Esztergomban a Szent Anna templom falán kétnyelvû, magyar-szlovák emléktábla
hirdeti Rudnay Sándor hercegprímás áldásos munkáját az Egyház, Esztergom, a
magyar és a szlovák nemzeti kultúra támogatásában. Emlékét ma is ápolja az
évtizedek óta mûködõ Rudnay Sándor Kulturális és Városvédõ Egyesület.
Esztergomban különösen tisztelik, hiszen õ hajtotta végre az országgyûlés és az
uralkodó kívánságát: visszatelepítette Esztergomba a török elõl Nagyszombatba
menekített érsekséget. 1822-ben nemzeti zsinatot hívott össze az egyházi ügyek
rendbetételére, segítette az oktatást, csatlakozott Széchenyi Istvánnak a Magyar
Tudományos Akadémia létesítésére tett alapítványához, megindította a Bazilika és
a Szent Anna templom építését.
A
szlovák nemzeti kultúra is magáénak vallja Rudnayt, jogosan, hiszen nagyrészt
neki köszönhetõ például az elsõ szlovák nagyszótár megjelenése és a szlovák
tankönyvek egységes nyelvhasználata. Szûkebb esztergomi asztaltársaságában
szlovákul is folyt a szó. Gyakran volt ott Haulik György, a késõbbi zágrábi
érsek, Palkovics György kanonok, a szlovák irodalom szervezõ mecénása,
Bartakovics Béla, a késõbbi egri érsek, aki a szlovák templomi ének terén
szerzett érdemeket, vendégeskedtek Esztergomban pesti egyetemi tanárok. A
hercegprímásnál gazdag szláv könyvtár is állt az érdeklõdõk rendelkezésére.
Megfordult a prímási palotában Franti¹ek Palacký, a híres cseh történetíró.
A
nemzeti összefogás akkoriban az ökumenét is szolgálta. A nemzet jegyében
találtak egymásra a szlovák és a cseh katolikusok és evangélikusok. Ján Kollár
pesti evangélikus papot, a szláv kölcsönösség -- egyesek szerint a pánszlávizmus
-- apostolát személyesen is fogadta a hercegprímás Esztergomban. Kollár
szeretett volna szláv tanszéket a pesti egyetemen, amiben Rudnay támogatta is.
Nagyszombat elhagyása fájt ugyan néhány egyetemistának, siratták is a Parva
Roma-t, de természetes volt, hogy az ország központi irányítása visszakerül
a török elõtti helyekre. A szlovák közösség, Juraj Palkoviè esztergomi kanonok
szavával a slovenská obec, mint Magyarhon szerves része, nem területben
gondolkodott, még csak a modern értelemben vett nemzetben sem. Az akkori szlovák
szellemi élet képviselõi nem érezték valamiféle védelmet szükségesnek az „idegen
elnyomással” szemben, sõt a szlovákságot-szlávságot és a magyarságot a szabinok
és a rómaiak egységében látták, amelyben a nyelvek különbözhetnek ugyan, de a
natio Hungarica egy és oszthatatlan, mint a Római Polgár.
Ezt az eszmeiséget hirdették elsõsorban a szlovák katolikusok.
Rudnay, még Nyitrakoros (Kru¹ovce) plébánosaként, így prédikált szlovák híveinek
az 1790. évi országgyûlés idején: a karok és rendek azért gyûltek össze Budán,
hogy "jövendõ királyunkat megerõsítsék és Magyarhon Szent Koronáját, mint a
legszentebb pecsétet rátegyék, hogy vele rólatok és mindazon dolgokról
tanácskozzanak, amelyek jelenlegi közboldogulásunkat érintik”.
Rudnay Sándor tudta, hogy az ország minden népének - beszéljen bármely nyelven -
egyformán kell lelki táplálékot nyújtani. Ezért prédikált három hazai nyelven -
szlovákul, magyarul és németül. Ezért támogatta egyként Széchenyi Istvánt és Ján
Kollárt; a Magyar Tudományos Akadémiát és a szlovák mûvelõdési törekvéseket. Nem
az a kérdés, hogy életmûve a magyar vagy a szlovák nemzeti örökség része, hanem
az, hogy képesek vagyunk-e tanulni tõle: türelmet, szolgáló alázatot,
gondoskodást. Hadd maradjon õ, aki oly forrón szerette hazáját, nemzetek feletti
fõpap és ekként közös példa számunkra, kivezetõ út, integrációs erõ.
{mos_ri}