Sakona Réka

Ma van hamvazószerda, kezdetét veszi a nagyböjt. Ez az időszak a középkor embere számára a legszigorúbban vett aszkézis ideje lehetett: a zsákruhás, mezítlábas bűnbánók fejét hamvazószerdán a püspök megszórta hamuval, majd rituálisan kiűzte őket a templomból, nagycsütörtökig csak a kapujában állhattak meg, míg vétkeikért a penitenciát lerótták. Később alázatosságuk jeleként többen kérték a hamvazás rítusát olyanok is, akik nem voltak nyilvános bűnbánók, és végül általánosan elterjedt gyakorlattá vált a nagyböjt kezdetén.
 

A metrón az emberek már nem könyvet és újságot olvasnak, hanem telefont, és kirándulni többé nem visznek magukkal fényképezőgépet. A hétköznapi fényképezés és fényképezkedés egy ideje már nem csak a pillanat megörökítését jelenti; közösségi cselekvéssé vált, de egész másképp, mint régen volt.
 

Facebookon jött szembe velem ez a kép, és egyre terjed jobboldali-keresztény csoportokban. Valakik a pólójuk hátán hirdetik, hogy őket a Boldogságos Szeplőtelen Szűz közbenjárásában a Szentháromság oltalmazza, nem a vakcina. Mi is itt a helyzet? Az oltáskérdés hitkérdés lenne?

A póló egy áldilemmát tár elénk: oltatsz vagy hiszel?

Mindenkinek megvan a maga gondja-baja, nem igaz? Kinek a magánya, kinek az, hogy túl sok is a családból – nem mindig könnyű a kisgyerekes lét. Van, akinek a házassága esik szét észrevétlenül, más meg hiába vágyik házasodni, csak nem jön össze. De mi lenne, ha mind csak egy kicsivel jobb önmagunkká válnánk? Csak egy kicsivel élvezetesebb társaság, izgalmasabb előadó, impulzívabb tanár válna belőlünk hirtelen? Már csak az árát kell megfizetni.