Megbukott az euroszkeptikusok próbálkozása, hogy Junckert visszahívják. Nem meglepetés, esélytelen volt a javaslat. Noha az adóparadicsomozás komoly probléma, semmit sem oldott volna meg, ha az Európai Parlament meneszti a frissen kinevezett bizottságot. Nem tette. A problémát azonban meg kell oldani, s eddig még nem láttam jó megoldási javaslatot.
Surján László
Valós probléma, rossz megoldások
Megbukott az euroszkeptikusok próbálkozása, hogy Junckert visszahívják. Nem
meglepetés, esélytelen volt a javaslat. Noha az adóparadicsomozás komoly
probléma, semmit sem oldott volna meg, ha az Európai Parlament meneszti a
frissen kinevezett bizottságot. Nem tette. A problémát azonban meg kell oldani,
s eddig még nem láttam jó megoldási javaslatot.
Többször elhangzott, magam is úgy vélem, Luxemburg, és a hasonló módon eljáró
többi állam semmiféle jogszabályt nem sértett, amikor adókedvezményekkel magához
édesgetett nagyvállalatokat. Juncker, az Európai Bizottság jelenlegi elnöke
tehát nem bûnös. Nem követett el törvénysértést, de nem volt tisztességes a szó
kereszténydemokrata értelmében. A kereszténydemokratáknak ugyanis a szolidaritás
alapján kell álljanak, s ez bizony olykor az önérdek ellen lehet.
Gondolom mindenki tudja, mirõl van szó. Röviden: azzal, hogy a Luxemburgba
települt nagyvállalatok egyedi kedvezményeket kaptak, s más országokban végzett
tevékenységük után is Luxemburgban adóztak, tetemes hasznot hoztak a kis
hercegségnek és komoly károkat okoztak más országoknak. Sérült a szolidaritás.
Magam az adóversenyt nem tartom sem hibának, sem üldözendõnek. Nem pirulok, ha
egy német ember azon kesereg, hogy német cégek települnek Magyarországra, mert
itt kisebb a társasági adó. (A helyzet persze bonyolultabb, most egyszerûsítek a
közérthetõség kedvéért.) Az sem az ördögtõl van, ha egy nagy cég beruház nálunk,
s ennek fejében egy idõre adókedvezményt kap. Most a luxemburgi botrány után az
Európai Bizottság régi ötletében, az adóharmonizációban látja a megoldást. Ezt ellenzem.
A tagállamok fejlettsége, anyagi helyzete, nemzeti jövedelme nagy szórást mutat.
Más-más igénye van az egyiknek és a másiknak. Ezeket nem lehet egységes
adórendszerrel kielégíteni. Egy európai egységes adórendszer lényegében
megszüntetné a tagállamok önállóságát, ezért remélem, hogy ez az elgondolás
megbukik. Egyébként nemcsak az lenne lehetetlenné, hogy alacsony adókkal
segítsük azokat, akik nálunk foglalkoztatnak embereket, hanem az is, hogy külön
adókkal elvegyük a pénzt onnan, ahol az indokolatlanul felhalmozódik.
Ki
kell mondani azt is, hogy a fenti problémákból semmit, de semmit nem oldott
volna meg, ha az Uniónak most új bizottságot kellene felállítania. Ezért üres
hõzöngés, buta pártpolitika, amit a Bizottság menesztését kezdeményezõk, köztük
a magyar Jobbik, elõterjesztettek. Megoldás kell, nem botrány.
A
megoldást pedig másutt kell keresni. Nem tartom magam alkalmasnak arra, hogy
valós megoldásokat javasoljak, de két elvet azért leszögezek.
(1)
Adózni ott kell, ahol a tevékenység folyik. Ha egy bank nálunk
szolgáltat, ha egy gyár nálunk termel, itt kell a tevékenységének megfelelõ
arányban adóznia.
(2)
Az adókulcsot minden adóalanyra egyformán kell kivetni. Méltánylandó esetekben
is csak ideiglenes kedvezmény adható, amit ne lehessen meghosszabbítani.
Összefoglalom: adóharmonizáció helyett adótisztességet!