Ferenc pápa Strasbourgban nem kímélte az Európai Parlamentet, kritikus volt, kendõzetlenül fogalmazott. Beszédének olykor a félmondatai is fontos üzenetet hordoztak. Ezért nem elegendõ egyszer végigolvasni, vagy meghallgatni azt. Lépésrõl lépésre fogunk tehát végigmenni a bõ félórás beszéden.
Surján László
Európa reménye III.
Ferenc pápa Strasbourgban nem kímélte az európai intézményeket. Az emberi
méltóság romokban van, tömegek sorsa az elmagányosodás, de az európai
jogalkotásnak nincs üzenete számukra.
Milyen méltósága marad annak az embernek, aki nem fejtheti ki szabadon a
véleményét, aki nem gyakorolhatja szabadon a vallását? Lehet-e emberi
méltóságról beszélni, ha a jog nem korlátozza az erõt? Reménykedhet-e saját
méltóságában az, akinek nincs mit ennie, akinek nincs munkája, ami megadná
számára a méltóságot?
A
személyek emberi méltósága annak az elismerése, hogy elidegeníthetetlen jogai
vannak, olyanok, amelyektõl semmiképp nem fosztható meg.
A
pápa az emberi méltóság taglalása után annak transzcendens voltáról is beszélt.
Azt mondta, hogy az ember veleszületett képessége, hogy a jót és a gonoszt
megkülönböztesse. A Teremtõtõl egy az eligazodást segítõ iránytût kaptunk.
Ferenc pápa egyrészt kimondta, hogy az egyén nem valami abszolút, önmagában
létezõ valaki, hanem a személy a maga kapcsolataiban teljesedne ki, viszont ma
Európában a leggyakoribb betegség a magányosság. Azoknak az embereknek a
keserûsége, aki nincsenek kapcsolatban másokkal.
Ez
különösképp vonatkozik az öregekre, de sok fiatalt is érint, akiknek nincsenek
biztos hivatkozási pontjaik és nem látszik a jövõjüket megalapozó alkalom. Ez a
városainkban élõ szegények és a jobb élet reményében érkezõ bevándorlók sorsa
is.
A
gazdasági krízis megsokszorozta ezeknek az embereknek a problémáit. Az Unió
kibõvülésével párhuzamosan nõtt a csalódottság. Az emberek azt érzik, hogy a
jogszabályok érzéketlenek, nem segítenek rajtuk, még jó ha nem ártanak nekik. A
nagy eszmék, amelyek lelkesítették Európát, már nem vonzók. Helyüket lélek
nélküli hivatalosság foglalta el.
[Folytatjuk]
{mos_ri}