Dobos Marianne könyvének a Rózsaablaknak ajánlásai.
AJÁNLÁS
Máriához, Drága Szûzanyánkhoz
A hitnek és a
vallásosságnak régi és mindig megújuló formája a zarándoklat. A zarándoklatban
megéli az ember az élet rövid foglalatát, elindul valahonnét, hogy végül is
célba érjen. Olyan korban élünk, amikor nagyon sok kortársunk nem tudja mi az
élet értelme és mi az élet célja, fõként, ha nagy megrázkódtatások kísérik az
életét. Egy posztmodern író ezt úgy fejezte ki, hogy kiállt az út szélére,
mintha autóstoppos akarna lenni. A kezében tartott egy táblát, amelyre az volt
írva: Sehová. A Biblia, mind az Ó- és Újszövetség szól a zarándoklatokról, maga
az Úr Jézus is többször felzarándokolt Jeruzsálembe, a templomba. A
kereszténységnek az ókortól kezdõdõen szent helyei voltak Jeruzsálemben,
Rómában, Compostelában, a középkortól kezdve pedig Czêstochowában is. A magyarok
számára különösen is kedves hely a Fekete Madonna kegyhelye, mert azt a
kolostort az egyetlen magyar alapítású rend tagjai – a pálosok – õrzik és
tartják fenn. Minden czêstochowai zarándoklatban azt érezzük, hogy otthon
vagyunk. Különösen is meghat bennünket a lengyel nép mély hite és vallásossága,
amivel ott találkozhatunk. Idei zarándoklatunk a szentté avatott II. János Pál
pápa oltalmával indul el a vonatos útra. Elevenen él még emlékezetünkben a nagy
pápa, aki különlegesen is Szûz Mária tisztelõ volt. Jelmondata is õt szólította
meg: Totus tuus – Teljesen a Tied. Minden zarándoktársamnak azt kívánom, hogy
lelkében meggazdagodva, megerõsödve járja meg az utat a nagy pápa lelkületével
és Szûz Mária iránti gyermeki tisztelettel.
Ezzel a
szöveggel vettem részt magam is 2014. június 23-26-án az ez évi Fekete Madonna
Zarándokvonaton. Ott volt a zarándoklaton Dobos Marianne írónõ is, aki számára
szinte ennek a szövegnek a szellemében sûrûsödött össze utóbbi évtizedének
keresõ szemlélete. A Miskolcon boldoggá avatására váró Kelemen Didák
népszerûsítésébõl indult, közben talált egy lengyel mártír minorita szerzetest,
fr. Wojciech Topoliñski atyát, aki többek között éppen Kelemen Didák szentté
avatásának ügyén fáradozva – és ki tudja milyen lengyeleket mentõ megbízatásokat
követve – futott a Gestapo karmai közé. E két közép-európai boldog-jelölt
emlékezetét ápolva évtizeden át jelentek meg írásai a két nép keresztényi
elhivatottságának, történelmi összetartozásának felmutatásával. És most, a
zarándoklat perceiben könyvvé sûrûsödtek korábbi írásai. Elindult valahonnét,
hogy végül is célba érjen. Megszületett a Rózsaablak címû könyve, amellyel
lelkében beteljesíthette a két népet összekötõ sajátos zarándokútját.
A könyv
címlapján a mi Délvidékünknek szakrális emlékével ékeskedik: a számomra kedves
aracsi templommal, amely a régi kalocsa-bácsi érsekség egyik legértékesebb
romtemploma. Mely nem a rom-létet hangsúlyozza, hanem éppen hogy valahai
építõinek keresztény világteremtõ erejét sugározza. És meglétével
legyõzhetetlenségére hivatkozik. Viharok dúlták, miként a két nép történetét, a
magyar és a lengyel összetartozás erejét cibálták századokon át támadások, külsõ
és belsõ veszélyek – mégis diadalmasan létezik az összetartozás példázatos
ereje, keresztényi kisugárzása, a szabadságra figyelmeztetõ megmaradása. A
Teremtés ereje sugárzik át a Rózsaablak nyílásán, és egyben figyeli az
összetartozó népek ténykedését: miként tudták megtartani létezésüket ezen a
történelmileg viharzó Közép-Európai világban. A monumentális romok egyben a két
kereszténységében is összeforrott népet szimbolizálják. Erejét sugározzák.
Példáját emelik piedesztálra.
Dr.
Bábel Balázs
kalocsa-kecskeméti érsek
{mos_ri}