Ki gondolná, hogy a legnagyobb magyarok egyike, a magyar nyelv elsõ tudatos pallérozója, az országot kultúrával mentõ, egyetemalapító jezsuita bíboros, aki esztergomi érsekként húzódott a török elõl Pozsonyba és Nagyszombatba, nemcsak a magyar nyelvvel törõdött, hanem gondosan ápolta a kedves "tót nációjának" nyelvét?
Pilisi tanösvény
Pázmány Péter (1570-1637)
Ki
gondolná, hogy a legnagyobb magyarok egyike, a magyar nyelv elsõ tudatos
pallérozója, az országot kultúrával mentõ, egyetemalapító jezsuita bíboros, aki
esztergomi érsekként húzódott a török elõl Pozsonyba és Nagyszombatba, nemcsak a
magyar nyelvvel törõdött, hanem gondosan ápolta a kedves "tót nációjának"
nyelvét?
A
nagyváradi születésû magyar a cseh protestánsok nyelve helyett a környék szlovák
népnyelvének használatát szorgalmazta. Szlovák papnövendékeket küldött nyugati
egyetemekre, és erre a nyelvre fordíttatta le leghíresebb munkáját, az Isteni
igazságra vezérlõ kalauzt. Szemére hányta a nagyszombati bírónak a szlovák
híveknek készülõ barátok templomának elhúzódó építkezését.
Pázmány
a protestáns Thurzó György nádorral Erdély megtartásának ügyében levelezett. A
nádor nagybiccsei udvarában szlovák volt a prédikátor, Eliá¹ Láni (Lányi Illés),
õ olvasta fel a bíboros levelét. Ez is arra utal, hogy magyar és szlovák akkor
még együtt élt, együtt dolgozott.
Pázmány
korában a török által megsebzett országot már a „gallér alá pökõ” németek is
szorongatták. Ilyen körülmények között a hazában nem volt helye, de nem volt oka
sem a különbözõ nyelvû polgárok közti feszültségnek.
A
magyarországi ellenreformáció legnagyobb alakja pontosan tudta, hogy nem
vonulhat vissza a latin nyelv bástyái mögé, ha gondolataival el akar jutni az
emberekhez, anyanyelvükön kell szólnia. Bárcsak sikerült volna ezt a szemléletet
a XIX. században is fenntartani!
Pázmány
Nagyszombati Egyetemének mai utódai -- az ELTE, a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem és a mai szlovákiai Nagyszombati
Egyetem -- közös alapítójaként tiszteli. Méltán. De tisztelhetjük õt, mint
egyházi vezetõt, aki megkülönböztetés nélkül tekintett szlovákra, magyarra
egyaránt.
{mos_ri}