"Ha akar, akkor jöjjön."


"Diplomáciai bravúrral kezdődött. Jól megfontolt volt a kérdés. Valószínű előzetesen őszentsége II. János Pállal is egyeztetett. De a feltevése, az a politika magas, sőt legmagasabb iskolája volt."

Dobos Marianne

"Ha
akar, akkor jöjjön."

Diplomáciai bravúrral
kezdődött. Jól megfontolt volt a kérdés. Valószínű előzetesen őszentsége II.
János Pállal is egyeztetett. De a feltevése, az a politika magas, sőt
legmagasabb iskolája volt.

1988 júliusában a Grósz
Károllyal folytatott tárgyalást befejezve, az ajtóból visszafordulva, mintegy
mellékes, ja, még ez is eszembe jutottként, tette fel Giovanni Spadolini, az
olasz felsőház elnöke: „Miért nem jöhet a pápa Magyarországra?”

Természetesen így nem adva
időt a válasz megfontolására, az a rajtam már ne múljon jegyében, más nem is
lehetett, mint az: „Ha akar, akkor jöjjön.”

 Amíg
nincs idő a meggondolásra, cselekedni azonnal kellett.

Rögtön felkereste hát
Paskai Lászlót.

A
labda oda lett gurítva a lábam elé, nekem csak bele kellett rúgni. Nem lehetett
tudni előre a következményeket, de ha nem cselekedtem volna, jött volna a
kritika.” – így emlékezik erre Paskai László.

Sem az állam, sem az egyház
nem készült a pápalátogatásra, de a Gondviselésnek köszönhetően mégis létrejött.

1988. augusztus 20-án, első
szent királyunk ünnepén, már a meghívás ténye bejelentésre is került. A hírt a
nemzetközi sajtó is azonnal közreadta.

1990. január 13-án a
Szentatya a diplomáciai testületekhez intézett beszédében „a szabadság felé
vezető zarándokútról” szólt, mely Budapesten és a többi európai fővárosban
készül.

Egy esztendővel később,
1991. január 12-én „a Szentatya a diplomáciai testületekhez intézett beszédében
külön is köszöntötte Magyarországnak és azoknak az országoknak szentszéki
követeit, „amelyek éppen most nyerték vissza újra szabadságukat”.

A Történelem Ura lám ezt is
megszervezte közben – elintézhetnénk így, ennyivel, egyetlen tőmondatban.
Régen volt, negyedszázad telt el. Eltelt 25 év az első és 20 év a második
pápalátogatás óta is. De javaslom, ne tegyük. Ne tegye Ön sem, akinek
életkoránál fogva vannak saját emlékei, és főként ne tegye Ön sem, aki szintén
életkoránál fogva nem emlékezhet, azt, pedig amit a második világháborút követő
időszakról a meghamísított történelem könyveiből tanult, azt jobb, ha elfelejti.

A könyv, amit most
szeretnék olvasásra ajánlani a CEPOLITI kiadó gondozásában jelent meg, és
megkérdőjelezhetetlen jelentőséggel bíró kiadvány:

Sztanyekné Hosso Nikoletta:
POLITIKA  ÉS PROTOKOLL

Az első magyarországi
pápalátogatás kulisszatitkai

A kötet első részében az
1945–1991 közötti magyar történelem, és azon belül az egyháztörténelem
eseményeit a szakirodalom alapján ismerteti a szerző.

A második rész a
Külügyminisztérium archívumának eddig közzé nem tett anyagára, MTI hírarchívum
dokumentumaira, és a szerző által Paskai László bíborossal, és Dr. Bratinka
József külügyminisztériumi főtanácsossal, volt vatikáni nagykövettel készített
interjúkra alapozottan készült.

297 lábjegyzetet tartalmaz,
ami igazolja, hogy mélyreható körültekintéssel íródott.

A mű rangját emeli, és igen
látványos, elegáns befejezése is egyben a 177-208 oldalak között található fotó
sorozat a Köztársasági Őrezred archívumából.