Egy idõben a szolgáló leányok közül egy megbetegüle
halálra, mely betegnek minden teste igen varas és igen
veres vala, úgyhogy egyebek utálnak vala õvele
Borbély Szilárd:
A disznóbél
Egy idõben a szolgáló leányok közül egy megbetegüle
halálra, mely betegnek minden teste igen varas és igen
veres vala, úgyhogy egyebek utálnak vala õvele
bánni, de Margit asszony elméne és e szegény
beteget megfüröszté önnön kezével, és megmosá
fejét és megnyírá fejét. És igen nagy szeretettel
szolgála neki. Ismét vala egy szoror, kinek õ torkát
kell vala bekötni tehénganéval. Kit a szororok utálván,
senki be nem köté a betegnek torkát, hanem csak Margit
asszony. Ismét egy idõben egy beteg szoror kívána
enni disznóbélt. Elméne Margit asszony és megszerzé
a disznóbélt. Mikoron meghozták volna a diszóbélt,
adák Margit asszonynak a disznó belét ganéjával
együtt, miképpen a disznóból kivették vala. De e szent
szûz nagy alázatossággal elvevé és megtisztítá,
megcsinálá, elvivé a betegnek. De mikoron az õ ruhái
megrútíttattak volna az undokságokkal, le nem veté
azért õróla az õ ruháját, hanem ezenképpen viselé.