"Boldog - most már szent - XXIII. János pápa (Angelo Giuseppe Roncalli) 1958-1963 között volt Szent Péter 261. utóda. Tizenhárom gyermekes, szegény család negyedik gyermekeként született, s ezt sohasem felejtette el: szellemi testamentumában is hálát adott, hogy szegényen halhat meg. "
Pálmai Tamás
Egészségünkre!
(azaz kurta elmélázás
Johnny Walkerrõl és a Ferenc gyógykeserûrõl)
Boldog - most már szent - XXIII. János pápa
(Angelo Giuseppe Roncalli) 1958-1963 között volt Szent
Péter 261. utóda.
Tizenhárom gyermekes, szegény család negyedik gyermekeként született, s ezt
sohasem felejtette el: szellemi testamentumában is hálát adott, hogy szegényen
halhat meg. Egyszerûségének, közvetlenségének és õszinte emberszeretetének
köszönhetõen minden idõk egyik legnépszerûbb pápája volt. Özönlöttek hozzá a
zarándokok, az egyszerû emberek szentjeként vonul be a történelembe. Bár
pápasága rövid ideig tartott, mégis tudott maradandót alkotni. Teljesen
váratlanul összehívta a II.
vatikáni zsinatot,
amelynek feladata az egyház reformja, valamint a többi keresztény
felekezettel és a
nem hívõ világgal való viszonyának rendezése volt. Ezzel új korszakot nyitott a
katolikus egyház történelmében. Szentté avatása 2014. április
27-én, az Isteni
irgalmasság
vasárnapján, az õt korábban boldoggá avató
II. János Pál pápával együtt
volt, akirõl most nem szólok, hiszen minap még közöttünk élt, és élõ még a lelki
kapcsolat vele.
A II.
világháború alatt
sok
zsidót
mentett meg, például vízumok kiállításával illetve a holokausztról megszerzett
információk továbbításával. Pápaként is
igyekezett közel maradni a hívekhez, közvetlen egyszerûségével, és humorával
hamar népszerûvé vált. A
kubai rakétaválság
idején segítette a kapcsolatfelvételt Kennedy és Hruscsov között.
Nyolc enciklikájából
a „Béke a földön” címû lett a leghíresebb. Ebben az igazságon, az
igazságosságon, a szabadságon és a szereteten alapuló nemzetek közötti békét
szorgalmazta. Az egyházi élet megújulását rendkívül fontosnak tartotta. A katolikus
egyház és
a világ közti kibékülést, valamint az
ökumenizmust hirdette,
az elítélés helyett a megbékélést. Nyitottan igyekezett közeledni hívõk és
nem hívõk felé egyaránt. Szerette a korát, optimista módon gondolt a jövõre. A
Time magazin 1962-ben
az év emberévé választotta. A köznyelv többféleképpen is nevezte õt: a jó pápa,
a világ plébánosa,
illetve, amiért idõrõl idõre elhagyta a Vatikánt,
az amerikaiak Johnnie Walkernek nevezték (Sétálgató János), a whiskymárkára utalva.
Nagyon sokféle kritika érte õt, nevezték kommunistának, szabadkõmûvesnek,
nácinak és zsidóbarátnak egyaránt. Halálos ágyán így beszélt errõl: „Nem álltunk
meg, hogy felszedegessük azokat a köveket, amelyeket errõl vagy arról az
oldalról dobtak ránk. Mi senkit sem köveztünk meg."
XXIII. János pápa imádsága így szól: Mennyei
Atyám! Hálát adok neked az egészséges
pihenésért, amellyel megajándékoztál. Újra ébredt lelkem legyen egészen a tiéd!
Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint te: mindenütt jót akarok cselekedni.
Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint akit te küldtél
hozzám. Õ a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tetteimbõl pedig a
krisztusi szeretet sugározzék reá. Senki se távozzék tõlem anélkül, hogy
legalább egy jó szót ne kapott volna. Add, hogy magamat elfelejtsem, és bele
tudjam élni magam mások helyzetébe. Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat,
és ne legyek barátságtalan vagy sértõ. Add meg, hogy mindig megnyerõ modorú
legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre olyan nagy szükség van a
szomorú világban. Végül add meg, hogy mindenkit legalább parányit vezessek
közelebb Szent Fiadhoz a Szûzanya által. Ámen.
A mai pápánk, Ferenc, az, aki emberi habitusában,
egyszerûségében és bátorságában hozzá hasonló, és - hogy stílszerûek legyünk -
jót tesz világnak és egyháznak egyaránt, akár a Ferenc gyógykeserû a jóléttõl
megterhelt gyomornak. A Jóisten vigyázza lépteit és közben mosolyogjon új
szentjeire, Jánosra és János Pálra!