"Kevés ilyen legendás keletkezéstörténettel rendelkezõ mûve van a zeneirodalomnak, mint Mahler második szimfóniájának. " - Kabdebó Lóránt írása
Kabdebó Lóránt
A „Feltámadás” szimfónia a
MÜPÁban
(A Concerto Budapest Mahler-elõadása)
|
|
Kevés ilyen legendás
keletkezéstörténettel rendelkezõ mûve van a zeneirodalomnak, mint Mahler második
szimfóniájának. Mind egybehangzik azzal, hogy egy temetés közben a felvillanó
napfény, madarak csicsergése, nomeg a kísérõ zenei megszólalások éppen az
elmúlás ellentétére ébresztették rá a szerzõt. Miért is élünk, mire jó a hírnév,
mi ihleti a nagy alkotásokat, ha a létezés törvényszerûsége az elmúlás. Ez ellen
az elmúlás ellen lázad fel zenéjével, mûalkotásának monumentalitásával és egyben
alázatával. A teremtett világ törvényszerûségére, annak szakralitására kérdez rá
– és erre találja meg hirtelen megteremtõdõ ihletében a megnyugtató feleletet. A
küzdelem, a létezés keserve és boldogsága egyként a feltámadás reménységébe
torkollik Mahler mûvében. Szerkezetében Beethoven Kilencedik szimfóniáját
követve átrendezi a szimfonikus rendet, a nagy zenekari kérdés-feleletek
dramaturgiája megteremti az emberi hang szóló megszólalását és kórusbeli
összegezõdését. A „harag napja” egyben a feltámadás örömhírét is ekként tudja
hordozni szövegszerûen éppúgy, mint harmóniába fogva. Az örömhír hagyományára
rátaláló zenei megformálás nagyszerû példázata létezésünk szakrális hagyományára
irányítja figyelmünket. És ami a legfontosabb: érzelmeinket. Meggyõzõdésünket?!
Mindenesetre reményeinket. A létezésében önmaga értelmére találó emberi jelenlét
megdicsõülése ez a szimfónia – egyben alázatos szolgálat. A szolgálat által
megtalálható értelmezése mindennapi, gondokkal és kétségekkel teli életünknek.
Megoldás? A remény szava. A feltámadás ígéretének zenei megfogalmazása az emberi
befogadás számára. A hit és a természet csodájának átfogalmazása a zene
monumentális megszólalásában.
A Concerto Budapest zenekar
kiteljesedésére az utóbbi években oda kellett figyelnem. Egyre nehezebb
feladatokat vállal, és egyre biztosabban meg is oldja azokat. Keller András
biztos kézzel irányítja ezt az egyre teljesebb megszólalású zenekart. Mostani
Mahler-elõadásuk egy készülõ Mahler-ciklus bemutatkozásaként a megszólalás és
szuggesztív zenei véleménymondás nagyszerû példája. Mely a teltházas közönség
ünneplésére nagyon is rászolgált. Ezt a zenekari biztonságot teljesítette ki az
emberi hangot megszólaltató két énekhang, a világhírû Rost Andrea és Mester
Viktória megszólalásának belesímulása a zenekar nagy meditációjába és a MR
Énekkarának megnyugtató összegezõ vallomásába.
Mûvészi hitvallás is volt ez az
elõadás, állásfoglalás létezésünk és kultúránk szakralitása mellett. Most,
amikor ezt a hagyományt annyiféleképpen kétségbe vonják, támadják – jó volt
hallani olyan elõadást, amely nemcsak azt írta ki címéül, hogy: Mahler II.
szimfónia. Hanem hangsúlyosan mellétette: „Resurrection”. Feltámadás. Ez által
is hitelesítve az ember borzongó sejtelmeit, félelmeit és reménykedését. A
„harag napjának” megidézését éppen annyira, mint az ezen erõt vevõ élet
értelmét. Felkavaróan összehangzó. Mint az emberiség szakrális hagyományainak
sugalmazója.
A keletkezési legendák közül a
péntekesti elõadás elõadása hitelesen dalolt ki. Megerõsítve hallgatóit
létezésük értelmezésében.