Egy ország(úton)

Itt írni csak virágról érdemes,
a virágról, a fûrõl, meg a fákról,
úgy hajdoklunk, mint aki pénzt keres,
s megszürkülünk a hosszú út porától.

Böröczki Mihály:

Egy ország(úton)

Itt írni csak virágról érdemes,
a virágról, a fûrõl, meg a fákról,
úgy hajdoklunk, mint aki pénzt keres,
s megszürkülünk a hosszú út porától.

Én dupla öllel adnám át, amim
e tapadt földhöz kint is, bent is láncol,
s vén Európánk utcasarkain
már fillérekért vetkõzik a vándor.

Odaoson, akárki integet,
rossz ölét-markát adva-kérve tárja
– én ráterítném tépett ingemet
mezítlenségét áruló hazámra.

Aztán – mikor hajnalt ígér a nap,
és két karját a természet kitárja,
s megengedi, hogy ráhajoljanak
a koldusok a millió virágra,

eszembe jut – ha fû, bokor nevet,
ki nézi-érzi, nem maradhat árva,
s kis görcsbe rándult, horpadt földemet
fölöltöztetem ünnepi ruhába.