"Biszku nézetei megváltoztathatatlanok. Nem értek egyet vele, el is ítélem, de még mindig többre becsülöm, mint egy mai szocialistát, akinek nincsenek nézetei csak érdekei. Biszku elítélése nem elsõsorban neki, hanem egy egész rendszernek szól."
Surján László
Elsõ fokon
Biszku nézetei megváltoztathatatlanok. Nem értek egyet vele, el is ítélem, de
még mindig többre becsülöm, mint egy mai szocialistát, akinek nincsenek nézetei
csak érdekei. Biszku elítélése nem elsõsorban neki, hanem egy egész rendszernek
szól.
Nem
ismerek nemzetközi statisztikákat. Nem tudom, hogy az ügyek hány százaléka áll
meg elsõ fokon nálunk és mekkora ez az arány másutt. A híradásokban viszont azt
látom, hogy mindenki próbálkozik, sõt a jogerõs ítélet után még a Kúriához is
fordul, felülvizsgálati kérelemmel. Nem sok ez a jóból? A perek továbbvitelének
szokása már-már törvényszerû. A Magyar Nemzet alább idézett írása fel sem veti,
hogy a felek az elsõ fok után esetleg megnyugszanak az ítéletben. Ezt olvastuk:
Elsõfokú ítélet várható – a perbeszédek elhangzása után – Biszku Béla, az
1956-os forradalmat követõ megtorlások miatt háborús bûntettel vádolt egykori
pártvezetõ büntetõperében ma a Fõvárosi Törvényszéken.
Milyen szép lenne pedig, ha Biszku ma azt mondaná: az ítéletet elfogadom,
vétkeztem, jogos a büntetés. Már-már feloldozás is járhatna ezért. De kizárt,
hogy ezt megéljük. A vád súlyos. A büntetés felsõ határa az életfogytiglan. Az
ügyész ezt is kérte kedd délelõtt. A védõ meg felmentésért fordul a másodfokhoz,
de belátva azért a vád jogosságát, enyhítésért is fellebbezett az öt és fél éves
börtönrõl szóló ítélet ellen. Ez az öt és fél év 92 évesen talán még hosszabb
is, mint az életfogytiglan...
Az ügyészség szerint az 1956-os forradalom leverése után Biszku Béla tagja volt
az állampárt egyik vezetõ testületének, amely létrehozta és irányította az
úgynevezett karhatalmat. Ez a fegyveres testület az állampárt hatalmának
jogellenes eszközökkel történõ erõszakos megtartását és megerõsítését szolgálta,
és ennek érdekében kegyetlen leszámolásokat, megtorlásokat hajtott végre.
Biszku Béla az ügyészség szerint azért nem intézkedett a felelõsségre vonás
érdekében, mert a polgári lakosságra leadott sortüzekkel elkövetett
emberölésekre a szûkebb pártvezetés más tagjaival együtt õ adott utasítást.
Eddig az mno.hu. Az írás idézi a vádiratot, amely szerint az alakulatok a
polgári lakosságra leadott sortüzekkel szándékos emberöléseket követtek el.
Például 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál lezajlott „vörös
zászlós” tüntetésen hárman vesztették életüket, két nappal késõbb Salgótarjánban
pedig a karhatalmisták és szovjet katonák lövéseitõl negyvenhatan, köztük nõk és
gyerekek haltak meg. A vérengzõ karhatalom tagja volt Horn Gyula is, aki
állítólag jelen volt a Nyugatinál. De a per most nem róla, hanem Biszkuról szól.
A
bíróság ítélete:
Biszku korábban tagadta a vádat, s ellenforradalmazott. Jelképe õ annak a másik
oldalnak, amellyel nem lehet szót érteni. A gondolatai, korábbi nézetei
megváltoztathatatlanok. Nem értek egyet vele, el is ítélem, de még mindig többre
becsülöm, mint egy mai szocialistát, akinek nincsenek nézetei csak érdekei.
Utóirat: Az MTI ekként számol be az ítéletrõl:
Halmazati büntetésként öt és fél év
szabadságvesztésre ítélte a 92 éves Biszku Béla volt állampárti vezetõt az
1956-os forradalmat követõ megtorlások miatt felbujtóként, több emberen
elkövetett emberöléssel és bûnpártolással megvalósított háborús bûntett és más
bûncselekmények miatt a Fõvárosi Törvényszék elsõ fokon, nem jogerõsen kedden.
A vád szerint Biszku Béla
az állampárt egyik vezetõjeként a forradalom leverése után részt vett a
karhatalom megszervezésében és irányításában.
A karhatalom kegyetlen
leszámolásokat hajtott végre, halálos áldozatokat követelõ sortüzeket adott le.
A fegyveres alakulatok a polgári lakosságra leadott sortüzekkel szándékos
emberöléseket követtek el. 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati
pályaudvarnál hárman vesztették életüket, két nappal késõbb Salgótarjánban pedig
a karhatalmisták és szovjet katonai erõk fegyvereitõl negyvenhatan, köztük nõk,
gyerekek; egyikük csupán 10 éves volt.
A vád Biszku Béla terhére
rója azt is, hogy karhatalmisták 1957 márciusában három akadémiai kutatót
súlyosan bántalmaztak Martonvásáron.
Az ügyészség a sortüzek
kapcsán felbujtóként, több emberen aljas indokból elkövetett emberöléssel
megvalósított háborús bûntettet rótt a vádlott terhére, a martonvásári események
kapcsán felbujtóként, súlyos testi sértéssel megvalósított háborús bûntettet.
Ezen túlmenõen a vádirat
tartalmazta azt is, hogy Biszku Béla egy 2010-ben a Duna TV-nek adott
nyilatkozata megvalósítja a kommunista rendszer nyilvános tagadása elnevezésû
bûncselekményt, továbbá a Biszku lakásán házkutatás alkalmával talált 11
vadásztöltény miatt lõszerrel visszaélés is szerepel a vádpontok között.
Az elsõfokú ítélet szóbeli
indoklása szerint a salgótarjáni sortûz kapcsán megállapítható Biszku Béla
terhére a felbujtóként több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított
háborús bûntettet.
A Nyugati téri sortûz
kapcsán a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem lehet kétséget
kizáróan bizonyítani a vádlott bûnösségét, nem bizonyítható a szoros összefüggés
Biszku Béla tevékenysége és a téren történt gyilkosságok között.
A martonvásári események
kapcsán a bíróság szintén nem látta bizonyítottnak a felbujtói magatartást,
tehát hogy Biszku bírta volna rá a karhatalmistákat a bántalmazásra, ám a
háborús bûntettekkel kapcsolatos utólagos bûnpártolás az elsõfokú döntés szerint
Biszku terhére róható.
Biszku ugyanis 1957
tavaszán belügyminiszterként nem kezdeményezett eljárást, felelõsségre vonást a
karhatalmisták ügyében, ugyanakkor a dokumentumokból megállapítható, hogy még a
korabeli pártvezetés is kifogásolta a történteket, formális felelõsségre vonás
történt, többeket eltávolítottak a testülettõl vagy áthelyeztek.
A bíróság megjegyezte,
hogy az eljárás adatai szerint az állampárt és a karhatalom közti közvetlen
kapcsolat bizonyítható, a vádiratban említett két sortûz pedig akkoriban nem
volt elszigetelt jelentség, 1957 januárjáig több ilyen vérengzés történt.
Az elsõfokú bíróság
szerint Biszku megvalósította a kommunista rendszer bûneinek nyilvános tagadása
elnevezésû bûncselekményt, amikor 2010-es televíziós nyilatkozatában arról
beszélt, hogy 1956-ot ellenforradalomnak tartja, azt követõen pedig szerinte nem
koncepciós perek zajlottak, hanem a független bíróság ítélkezett.
Ezzel kapcsolatban a bíró
megjegyezte azt is, hogy az áldozatok tárgyaláson tanúként meghallgatott
leszármazottait még mindig szemmel láthatóan súlyos megérintik a több mint fél
évszázaddal ezelõtt történtek.
A lõszerrel visszaélés
vádja kapcsán a bíróság nem fogadta el Biszkunak azt a védekezését, hogy a
megtalált 11 töltény a fiáé.
Korábban perbeszédében az
ügyészség életfogytiglant, a védõ felmentést kért. A vádlott érdemi vallomást az
eljárásban nem tett, de bûnösségét mindvégig tagadta.
A bíróság a
büntetéskiszabás indoklása során kifejtette: a salgótarjáni sortûz miatt 10-tõl
20 évig, vagy életfogytig terjedõ szabadságvesztés szabható ki, a martonvásári
bántalmazások kapcsán elkövetett bûnpártolás miatt 1-tõl 5 évig terjedõ, a
lõszerrel visszaéléséért 2-tõl 8 évig terjedõ, a kommunista rendszer bûneinek
nyilvános tagadása elnevezésû bûncselekményért pedig 3 évig terjedõ
szabadságvesztés adható.
Az úgynevezett enyhítõ
szakasz alkalmazásával kiszabott 5 év 6 hónapot Biszkunak nem fegyházban, hanem
- az enyhébb fokozatú - börtönben kell letöltenie.
A büntetéskiszabás kapcsán
a bíró leszögezte: a nemzetközi jog megsértésével megvalósított durva bûntettek
elkövetõinek felelõsségre vonása nem maradhat el.
A bíró kérdésére, hogy
megértette az ítéletet, Biszku hangos igennel válaszolt.
Az ügyész az elsõfokú
ítélet ellen súlyosabb minõsítésért, és súlyosabb, életfogytig tartó büntetésért
fellebbezett, Biszku és védõje viszont felmentésért, illetve enyhítésért.
Az ügyész indítványozta a
92 éves vádlott orvosi felügyelet melletti elõzetes letartóztatásba helyezését
is az elsõ fokon kiszabott nem jogerõs büntetés miatt. Erre az ügyvéd úgy
reagált: az ezzel kapcsolatos jogi álláspontom az, hogy "ne vicceljünk".
A védõ emlékeztetett arra,
hogy a kényszerintézkedések kapcsán a Fõvárosi Ítélõtábla korábban még a
lakhelyelhagyási tilalmat is túlzottnak tartotta, tekintettel a vádlott
életkorára és egészségi állapotára.
Az elsõfokú bíróság az
ügyészi indítványt elutasította, nem látott indokoltnak semmifajta
kényszerintézkedést, ez ellen azonban az ügyész fellebbezett.
Biszku szabadon
távozhatott a bíróság épületébõl, a büntetõper másodfokon a Fõvárosi Ítélõtáblán
folytatódik.