"6-7 órás alvás után felébredtem valahol Pakisztán fölött. Alattam tízezer méterre a föld. Az ablak melletti székben ülök, tõlem egy pár centire mínusz 62 fok, jéghideg világ! A gép fedélzetén sok száz utas társammal együtt, közel ezer kilométeres sebességgel száguldunk a vakító napsütésben! Egy hatalmas, ember alkotta gép repít Ausztráliából a gyermekeim felé."
Gondolatok fent az égben, Istenem jelenlétében!
6-7
órás alvás után felébredtem valahol Pakisztán fölött. Alattam tízezer méterre a
föld. Az ablak melletti székben ülök, tõlem egy pár centire mínusz 62 fok,
jéghideg világ! A gép fedélzetén sok száz utas társammal együtt, közel ezer
kilométeres sebességgel száguldunk a vakító napsütésben! Egy hatalmas, ember
alkotta gép repít Ausztráliából a gyermekeim felé. Hófehéren ragyog alattunk
mélyen egy hatalmas felhõszõnyeg, kitölti az egész horizontot, fölötte ragyogó
kék égben méltósággal repülünk, lélegzet elállítóan csodaszép! Sok ismeretlen
emberrel ég és föld között, s mégis egyedül a Teremtõmmel, úton vagyok!
Csendesen eszmélõdöm, a jó Isten felé fordítom a tekintetemet, gondviselõ kezébe
ajánlom lelkemet és drága szeretteimet! Ajándékba kapott létem örömmel tölt el!
Élõ hittel, imádkozva fordulok ahhoz, ki a teremtés hajnalán parancsba adta:
“Hajtsátok uralmatok alá a földet!” Csodálom a bátorságát mellyel megosztotta
velünk, gyermekeivel még létünk kezdetén az alkotás örömét, atyai jósággal a
kezünkbe adta a világ továbbteremtéséhez a cselekvõ erõt!
Repülni
vágytunk! Csendesen, néhányan elkezdtek tervezgetni, alázattal egymás sikereit,
kudarcait megismerve, az elõdeik tudását, tapasztalatait felhasználva bölcsen és
okosan összedugták a fejüket. Az egyik az anyagok szerkezetéhez értett, a másik
az aerodinamika törvényeit ismerte, volt ki hatalmas erõket felszabadító könnyû
motorokat épített, dolgoztak és megszülettek elõre papíron, majd a valóságban is
ezek a több száz embert szeretteik karjába repítõ hatalmas madarak!
Jóságos,
Végtelen Teremtõ Mesterünk, hiszem, hogy örömmel nézted a lábnyomodban
botladozva elinduló gyermekeidet, ahogyan a kamaszos torzsalkodást félretéve, a
teremtõ alkotás útjára lépnek! Gondviselõ jóságoddal, parancsaidat teljesítõ, a
világ továbbteremtésében társaddá váló, asztalodhoz felcseperedõ embert tudom,
hogy nagy szeretettel fogadod! Milyen szédületes út mit megtettünk, a
felismerés, a tudás, az alkotás útján, és milyen félelmetes távlatok nyílnak
elõttünk bármerre is nézünk! Legyünk tökéletesek, mint Mennyei Atyánk -
parancsolta megváltónk! Legyünk, mert lehetünk!
Tudom,
hogy sokan balgán, pánikolva azt mondják, hogy létünk szárnyalását örökre lefogó
korlátokhoz vezetett az emberiségnek eddig megtett útja! A mindent maga alá
temetõ, pusztulásra fogadó gonosz azt szeretné, hogy kétségbeesve hidd el neki,
hogy véget ért az álom, és a kibontakozásunk egy zsákutcában összeroppant, a
föld végsõ tartalékait is felélve, elpusztulunk! Igen, a gonosz azt mondja
nagyon sok ember szájával is, hogy mocskos bûneinkben örökre megfeneklett
szárnyalásunk, s az egymást marcangoló polgárháborúkban mindent felégetõ
pusztulás vár reánk, Isten nem tud, és nem is akar tovább vezetni bennünket!
Az
életre fogadok én, és mindenemet fel is teszem a tétre, mert tudom, hogy
nyerek! Hangosan szeretném mindenki fülébe kiáltani: Nem a pusztulás vár reánk!
Ezerszer nem! Isten, ki a tudósaink szerint a csillagokban született atomoknál
is parányibb porból teremtett úgy, hogy minden molekulánk fénysebességgel
vibrál, meghívott az õ asztalához! Akarata szent, s ki benne bízik, botladozásai
ellenére is célba ér! Isten elég hatalmas ahhoz, hogy mit bölcsen elkezdett, azt
türelemmel jó végre vigye és bevégezze! Teremtõ Atyánk, ki a semmibõl az életet,
gyermekét, az emberiséget elvezette a mába ezer veszélyen, buktatón keresztül,
biztos, hogy bölcs jósággal továbbvezet, hogy felnõhessünk hozzá, hogy
megoszthassa velünk a Szentháromságos boldog életét!
Mennyivel izgalmasabb a világ titkait kutatva alkotni, a teremtés titkaiban
Isten társa lenni, mint gyanakvó indulatokkal a velünk együtt élõ embereket,
nemzeteket figyelni, duzzogva, sebeinket nyalogatva kölcsönösen
egymás szárnyalását visszafogni?! Mint elkényeztetett gyerekek, ne egymás
ajándékait akarjuk hisztérikusan megkaparintani, hanem kíváncsi figyelemmel,
alázattal bontsuk ki azt a csomagot, melyet Mennyei Atyánk nekünk szánt! Biztos,
hogy földi létünk nem elég mindannak az ajándéknak a kibontakoztatására,
testvéreinkkel jósággal való megosztására, mit Isten a mi karácsonyfánk alá
helyezett!
Testvérem, szeretettel kérlek, egymásnak megbocsájtva álljunk fel, álmokat,
terveket szõve, egymás kezét megfogva bátran induljunk el! Ne a múlt sebeit
vegyük számba duzzogva, hanem összefogva dolgozzunk és szép szülõföldünk Erdély,
Tündérkert lehet! Ha a gyanakvás bénító falain átlépünk, akkor drága
szülõföldünkön becsületes munkával, Teremtõnk ajándékaiból újraépíthetjük az
elveszett Édent. A felsõ határ a végtelen Isten ölelõ karja, mely születésünk
pillanatában felénk is kitárult!
Hatalmas
bizalommal,
Csaba t.