"Tévedsz, kislányom – mondta édesapja lányának –, mikor azt mondod, hogy az eszményi házasság a ma emberének nem felel meg. Isten minden ember szívébe ültette a jó, a szép, az igaz és a szent utáni vágyat. Azok, akiknek élete valamiért kisiklott, tagadni igyekeznek az igazságot, a jó és a szép létezését, ezzel akarják igazolni kudarcaikat. Ezek az emberek szembe szállnak a valósággal, valótlanságokra épülõ elméleteket találnak ki, ezeket sokszor szép jelszavak – szabadság, emberiesség, testvériség és hasonlók – mögé sorakoztatják fel, megtévesztve ezzel sokszor a jó szándékú embereket is. Ne higgy a hamis prófétáknak!
" - Bíró László püspök úr májusi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETÕ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2014.
május
Azt mond
meg nekem apu, hogy miért ragaszkodtok körömszakadtáig a házasság konzervatív
felfogásához? Ez nagyon szép, eszmei dolog, csak a mai valóság egészen más –
mondta egy fiatal lány édesapjának.— Te is tudod, hogy a megkötött házasságok
nagyobb része felbomlik, pedig egyre kevesebb házasságot kötnek. Egyre kevesebb
gyerek születik, azok jó része is házasságon kívül. Mindez azt bizonyítja, hogy
az „eszményi házasság” nem felel meg a ma emberének. Jó, tudom, hogy nektek ez
bevált, de ti kivételek vagytok. Annak a valószínûsége, hogy két ilyen ember
találkozik, mint ti ketten, nagyon kicsi, semmiképpen nem általános jelenség.
Nekem biztos nem lesz ilyen szerencsém, nem is számítok rá.
Idézzétek fel fiatalok fentihez hasonló kijelentéseit baráti, rokoni, ismerõsi
körbõl! Mi hathatott ezekre a fiatalokra?
A valóság
fontosabb az eszménél – írja Ferenc pápa Evangelii Gaudium címû apostoli
buzdításában. „A valóság egyszerûen van, az eszmét kidolgozzuk. A kettõ között
állandó párbeszédnek kell folynia, nehogy az eszme elszakadjon a valóságtól.
Veszedelmes dolog az üres szavak, képek és gondolatmenetek világában élni.” (EG
231) A valóság pedig az, amit a Biblia a maga nyelvén így fogalmaz meg: „Azt
mondta az Úr Isten: »Nem jó, hogy az ember egyedül van, alkossunk hozzá illõ
segítõt is.«” (Ter 2, 19). Erre a valóságra épül a házasság eszméje. A valóság
az, hogy az ember egyedül nem képes kiteljesedni, szüksége van a másik emberre,
aki segíti, aki hozzá illik, azaz akivel kiegészítik egymást. Minden korban és a
föld minden részén az emberek arra vágytak, hogy legyen egy társuk, hogy
megtalálják azt az egyet, az „igazit”, aki kiegészíti õket. Az emberiség
történelme azt is igazolja, hogy azok a családok váltak a társadalmi és emberi
fejlõdés szilárd alapjaivá, amelyeket az „egy testté lett” (l. Mt. 19,3)
emberpárok õszinte és önkéntes elhatározásból alapítottak. Azok az elméletek,
amelyek a házasságot ki akarták iktatni a társadalom életébõl, amelyek a
családot csupán rosszul mûködõ gazdasági egységként kezelték, sorra megbuktak,
mert nem vették figyelembe a valóságot.
Mit
tapasztaltok: kiknek az érdekében áll a házasság- és családellenes eszmék
terjesztése? Kik a haszonélvezõi annak, hogy a házasságok nem tartósak, hogy a
társadalom elöregedik, hogy az emberi kapcsolatok meglazulnak?
„Az
eszme – a kimunkált fogalmi rendszerek – feladata a valóság megragadása,
megértése és irányítása” – írja Ferenc pápa (EG 232). A valóságtól elszakadt
eszmék félrevezetik az embereket, az emberi méltóságnak meg nem felelõ
életvitelre késztetik õket. A tényeket figyelmen kívül hagyó eszmék nem tudnak
visszahatni a valóságra, mert így nem alakulhat ki konstruktív párbeszéd az
eszme és a valóság között. Így megakad a fejlõdés, a tökéletesebb felé való
haladás. A valóság az, hogy „Isten az embert a maga képére, Isten képére
teremtette, férfinak és nõnek teremtette.” (Ter 1, 27) Vannak azonban elméletek,
amelyek szerint a nemek nem velünk született adottságok, a nemekhez tartozó
szerepeket a társadalom kényszeríti rá az egyes emberre. Ezen téveszmék nem csak
elszakadnak a valóságtól, hanem megkísérlik azt manipulálni, amikor azt
hirdetik, hogy ha a nemek okozta „rabságból” az embereket sikerül
felszabadítani, akkor mindenki hatékonyabban tudja a társadalmat szolgálni.
A
keresztény házasság-eszmény arra a tényre alapul, hogy a teremtõ Isten képmása a
házaspár: a férfi és a nõ együtt. Nem pusztán a férfi, nem pusztán a nõ, hanem
ketten együtt, hiszen a kettõ már egy test (Ter 2,24). A házastársi egységben a
férfi és a nõ a kölcsönös önátadásában és teljes, végleges életközösségében
Isten és az Õ szeretete tükrözõdik vissza. Így részesednek a házastársak Isten
teremtõ munkájában ez pedig a társadalom legmagasabb rendû szolgálata.
Mondjatok példát arra, hogy a valóságot és a tényeket figyelmen kívül hagyó
eszmék szószólói megszavaztatják az e kérdésekben való döntésre nem felkészült
testületeket tételeik igazolására! Ismertek-e áltudományos élet- és
családellenes elméleteket? Hogyan léphetünk fel ezek ellen?
„A
valóság az eszme felett áll” (EG 233). Vannak szószólói annak a téveszmének is,
amely szerint a nõk joga rendelkezni a bennük megfogant gyermek életérõl és
haláláról, azt állítják, hogy a születendõ élet védelme ideológikus, sötétségbe
borító és korszerûtlen nézet. A valóság az, hogy a legalapvetõbb emberi jog az
élethez való jog, ez a jog pedig minden emberi lényt megillet élete minden
helyzetében és fejlõdése minden fázisában. A születendõ gyermekek mindenki
között a legvédtelenebbek és legártatlanabbak. Az anyaság feltételezi az
apaságot, mégsem dönthet sem az apa, sem az anya, sem ketten együtt gyermekük
életérõl. Minden ember Isten teremtménye, akit Isten saját képmására teremtett,
egyedül Õ rendelkezik élete felett. „Az ész önmagában elegendõ minden emberi
élet sérthetetlen értékének felismerésére, de ha hittel is nézzük, akkor az
emberi személy minden megsértése Isten elõtt bosszúért kiált és az ember
Teremtõjének, Istennek is a megsértése.” (EG 213)
Mit
tehetünk azoknak a nõknek az érdekében, akik olyan nehéz helyzetbe kerültek,
hogy nem látják értelmét gyermekük világrahozatalának?
Tévedsz,
kislányom – mondta édesapja lányának –, mikor azt mondod, hogy az eszményi
házasság a ma emberének nem felel meg. Isten minden ember szívébe ültette a jó,
a szép, az igaz és a szent utáni vágyat. Azok, akiknek élete valamiért
kisiklott, tagadni igyekeznek az igazságot, a jó és a szép létezését, ezzel
akarják igazolni kudarcaikat. Ezek az emberek szembe szállnak a valósággal,
valótlanságokra épülõ elméleteket találnak ki, ezeket sokszor szép jelszavak –
szabadság, emberiesség, testvériség és hasonlók – mögé sorakoztatják fel,
megtévesztve ezzel sokszor a jó szándékú embereket is. Ne higgy a hamis
prófétáknak! Csak nézd meg, hogyan élnek õk: békesség, nyugalom, boldogság,
virágzás veszi körül õket, vagy egymással szembefordulás, tülekedés,
kíméletlenség, keserûség, kiábrándultság! És ne feledd: szüleid boldogsága sem
véletlen szerencse mûve. Hittünk abban, hogy Isten a saját képmására, a
szeretetre teremtett minket, hogy az a hivatásunk, hogy szeressünk, s így
visszatükrözzük Istent és az õ szeretetét. Azt kerestük, hogy hogyan tehetünk
eleget hivatásunknak. Amikor találkoztunk, megértettük, hogy Isten egymásnak
ajándékozott minket, nekünk is el kell magunkat ajándékoznunk. Ez a mi
boldogságunk titka. Hiszem és tudom, hogy a szíved mélyén te is arra vágysz,
hogy megtaláld hivatásod teljesítésének módját. Ne félj a hamis próféták okozta
hangzavarban kimondani, hogy szeretetben akarsz élni, és szeretetbõl el akarod
magadat ajándékozni. Csak te is akard, hidd és kérd Isten segítségét, meglátod,
olyan „szerencséd” lesz, mint a szüleidnek!
Bíró
László
az MKPK családreferens
püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás:
csaladlevel levelezõlista