"Ha a huszonegy magyar képviselõ a 751 tagú Európai Parlamentben (EP) csak önmagára támaszkodna, semmit nem érhetne el. Csapatmunkára van szükség. A feladatokat az EP a politikai frakciók között osztja szét, a szétosztásnak szabályos rendje van, a vezérelv a frakció nagysága. Ezért az országnak nem használnak a független vagy a kis frakcióhoz tartozó képviselõk. "
Képviselõ az európai térben
Ha
a huszonegy magyar képviselõ a 751 tagú Európai Parlamentben (EP) csak önmagára
támaszkodna, semmit nem érhetne el. Csapatmunkára van szükség. A feladatokat az
EP a politikai frakciók között osztja szét, a szétosztásnak szabályos rendje
van, a vezérelv a frakció nagysága. Ezért az országnak nem használnak a
független vagy a kis frakcióhoz tartozó képviselõk. A következõ feladat
megfelelõ befolyást szerezni a frakción belül. Ez felkészültség és képesség
kérdése is, de majd ennyit számít az adott frakcióhoz tartozó nemzeti delegáció
létszáma. A néppárti frakcióban az elsõ ciklusban tizenketten voltunk, a
másodikban tizennégyen. Azért tudtunk frakcióvezetõ helyettesi, illetve
parlamenti alelnöki posztra jelölni, mert itthon sokan szavaztak ránk. Más
szavakkal: egy európai képviselõ sikerét választói alapozzák meg.
Az
EP elvben csak európai ügyekkel foglalkozik. Úgy kell tehát megfogalmazni a
magunk érdekét, hogy az másoknak is megfelelve európai érdekké váljék. Így
lehettünk eredményesek a felzárkóztatási programok (elmaradt régiók fejlesztése)
vagy a mezõgazdasági támogatások megtartásában.
Az
unió, s azon belül az EP érdekütköztetések terepe. Ha egy ország nem áll ki
keményen a saját érdekeiért, ne csodálkozzék, ha rosszul jár. Mások nem fognak
helyettünk gondolkodni, tehát bólogató Jánosokat nem érdemes Brüsszelbe
küldeni. Nem kell félni a vitáktól. Az elsõ, hogy tudjuk, mi jó
Magyarországnak. A második, hogy felmérjük, kikkel azonosak az érdekeink.
Támogatást közös érdek alapján kaphatunk, de egyfajta cserekereskedelemben is:
nekünk közömbös dologban segítve másokat erõsítjük a fegyverbarátságot.
Az
uniós döntéshozatalban nemcsak új dolgokat kell létrehozni, hanem régieket
megvédeni, mint például most az akácot és az akácmézet. Néha váratlan helyrõl
jön segítség. Például annak, hogy az Unió jelentõsen csökkentette az
országhatárokon átnyúló mobiltelefon beszélgetések költségét, fontos magyar
vonatkozása is van: egy ilyen rendelkezés európaivá teszi az árszabályzást, s
ekként közvetetten támogatja például a rezsicsökkentést.
Másokkal összefogni néha csak kompromisszumok árán lehet. Ez nem baj. A jó
kompromisszum határt húz az önérdek és az önzés közé. Emlékezzünk: az elsõ
világháborút lezáró békék a gyõztesek önzésbõl fakadtak. Az eredmény: újabb
világégés. Az Európai Unió azért jött létre, hogy a jövõ ne a revánsvágy
diktálta háborúságokból álljon.
Az
egyesült Európa különleges, soha nem volt világ. Kísérlet, amelyet önmagunkon
végzünk. Nem lezárt, hanem folyton változik. Alapelv, hogy az Unió csak
olyasmit szabályozzon és finanszírozzon, ami közösen jobb, hatékonyabb lehet,
mint a tagállamok szintjén. Sajnos elõfordul, hogy némelyek a választók által
nem vagy alig támogatott elgondolásaikat az Unión keresztül akarják
rákényszeríteni a polgárokra. Gondolok többek között a teljesen szabad
abortuszra, a házasság fogalmának átalakítására, az élet helyett a halál
kultúrájára. Velük szemben arra kell törekednünk, s tettük ezt eredményesen jó
néhány alkalommal, hogy ne engedjünk az unió egyik alapelvébõl, a
szubszidiaritásból. Meg kell õrizni a tagállamok illetékességét. Olyan
képviselõkre van szükség, akik nem akarják Brüsszel jogait a tagállamok kárára
növelni. Az unióval szemben éppen a jogkiterjeszkedõ próbálkozások gerjesztik az
elégedetlenséget. A polgárok gyakran találkoznak tõlük idegen nézetekkel, és
nem látják, hogy az õ véleményük is tükrözõdnék a döntésekben. Ez a kritika
sokszor jogos. Az okok megítélésében azonban nem szabad a felszínen maradni. Az
EP összetételét a polgárok akarata dönti el. Ha, - mondhatjuk Platón nyomán, -
az erkölcsösök és a tehetségesek távol maradnak a közügyektõl, ne
csodálkozzanak, ha az erkölcstelenek és a buták uralkodnak rajtuk. A
távolmaradás miatt a közjó és a közerkölcs híveinek kisebb a súlya a
politikában, mint jelenléte a társadalomban. Tovább rontja a helyzetet, hogy a
világtendenciával szemben Európában csökken a gyakorló keresztények száma. Az
uniós döntéseket ma is lehetséges a közjó és az erkölcsi értékek irányába
befolyásolni, de döntõ fordulatot csak az európaiak sikeres újra
evangelizációja eredményezhet.
A
képviselõ kirakatban van. Erkölcsi felfogásának nyílt vállalása: hitvallás. Az
elmúlt években arra törekedtünk, hogy világossá tegyük: lehet, hogy a
valláserkölcsi felfogás híveiként kisebbségben vagyunk a parlamentben, de amit
képviselünk, az legalább annyira korszerû és európai, mint ellenfeleink
véleménye. A helyzet javulhat, ha a keresztények mindannyian részt vesznek az
európai választásokon, és döntésük során figyelembe veszik, hogy mi várható
erkölcsi kérdésekben a pártoktól.