Nem kell nekem Kádár levele. Le vele. Sem másfél milliót, sem másfél ezret nem adok az un. lemondó levélért, ami nem is lemondás, hanem a leváltás tudomásul vétele. De ki adja el ezt a levelet. Kié és hogy került hozzá?
Surján László
Rám ne számítsanak
Nem
kell nekem Kádár levele. Le vele. Sem másfél milliót, sem másfél ezret nem adok
az un. lemondó levélért, ami nem is lemondás, hanem a leváltás tudomásul vétele.
De ki adja el ezt a levelet. Kié és hogy került hozzá?
Másfél millióért akarják elárverezni azt a levelet, amelyek Kádár János1989.
május 10-én írt. Egy hónappal késõbb már meghalt. A levélben az egykori
pártfõtitkár azt írta az MSZMP Központi Bizottságának, hogy „fegyelmezett
kommunistaként" elfogadja a testület döntését: azt, hogy felmentették pártelnöki
tisztségébõl és a központi bizottsági tagságából.
Tisztelettel bejelentem, hogy nekem ennyit ez a levél nem ér meg. Ha lett volna,
szívesen adtam volna ki ezt az összeget, mondjuk 1956-ban, még a salgótarjáni
sortûz elõtt. Talán még többet is össze lehetett volna kalapozni, ha a levél
például Nagy Imrének adja át a politikai vezetést.
De
vissza nem tudjuk forgatni a történelem kerekét. Kádárt végül elfogadták a
magyarok, s csak mostanában kezdjük felfedezni, hogy ez a elfogadás mibe került:
csökkenõ erkölcsben, lankadó munkakedvben, értékrend torzulásban, meg nem
született gyermekekben többet veszítettünk, mint amit nyertünk.
Nem
tudom ki fog licitálni a levélért, s nem is érdekel. Tudni szeretném viszont,
hogy kinek van joga áruba bocsátani azt. A címzett jogutódja az MSZP vezetése.
Nincs pénzük kampányra, hát kiárusítják a „családi ezüstöt”? Badarság. Egy ilyen
levélnek a levéltárban a helye. Ki tehát az eladó? Jogos tulajdonát árverezi el?
Fosztogatók járnak a szocialista archívumban? Hogyan áll a párt iratainak
törvény szabta átadása?