"Kányádi Sándor meséinek, verseinek másik legjellemzõbb vonása a személyesség és az életszerûség. Rendszerint már a mese felütései, az elsõ mondatok meghitt viszonyt teremtenek mesélõ és olvasó (mesehallgató) között. "
Régi „bötûk” nyomában
"Félelem nélkül élni"
"Kányádi Sándor meséinek, verseinek másik legjellemzõbb vonása a személyesség és az életszerûség. Rendszerint már a mese felütései, az elsõ mondatok meghitt viszonyt teremtenek mesélõ és olvasó (mesehallgató) között. Nem egy személytelen narrátor meséli el a mesét, a történetet, hanem egy olyan idõsebb férfi, aki maga is emlékezik saját gyermekkorára, gyermekkorának világára, aki gyakran hivatkozik mindennapi tapasztalataira is – nem feledve, hogy a régmúlt vagy a kortársi világ meg nem élt pillanatai a konkrét jelenben élõ gyermek számára önmagukban is meseiek"