Részt vegyek-e az európai választásokon?

A címben feltett kérdésre elsõ megközelítésben csak igennek felelhetek.
Második megközelítésem azonban árnyaltabb. A válasz attól függ, kire
akarok szavazni.

Alapvetõen a legtöbben azt mondják, a megszokott pártomra szavazok most
is. De mit tegyen, akinek ilyen nincs, mert például most fog szavazni
életében elõször? Nekik, az 1996. április 6-a és május 25-e között
születetteknek azt a kérdést tehetjük fel: kitõl, melyik párttól várod,
hogy a legtöbbet segít majd kint Magyarországnak?

Ha a politika iránti különös érdeklõdésű emberrel találkozunk, az a
kérdés is feltehetõ, hogy melyik párt bizottsági elnök-jelöltje a
számára leginkább meggyõzõ.

Az elnökjelöltek azonban egymásra nagyon hasonlító üzeneteket
fogalmaznak meg, nehéz választani. De annak sincs sok esélye, hogy
egyikük annyira magával ragadó lenne, hogy a kedvéért egy általam nem
szeretett pártot segítsem egy európai mandátumhoz.

Leginkább azt vizsgáljuk meg, hogyan tud egy képviselõ a hazájának
segíteni? Ehhez elsõsorban arra van szüksége, hogy az Európai parlament
egyik frakciójának tagja legyen. Másodsorban el kell érnie, hogy
befolyásolni tudja a frakció döntését. Harmadsorban csak olyan frakció
jöhet szóba, amelynek magának is komoly súlya van.

Nézzük meg, hogy hogyan állnak ezeknek a szempontoknak a fényében a
pártok. A Fidesz-KDNP jelöltjei automatikusan az Európai Néppárt
frakciójába kerülnek, az elsõ szempontnak megfelelnek. A frakcióra való
hatás részben egyéni képességeken múlik, részben az egy nemzetbeli
frakciótagok számán. A Fidesz-KDNP listáján több olyan politikus is
szerepel, aki a képességeit már megmutatta, tapasztalt és tekintélyes
tagja akár tíz éve is a frakciónak. Ami a létszámot illeti, a 2004-es
és a 2009-es választások 10-14 mandátuma ígéretes kezdet, s a jelek
szerint most is komoly magyar kontingens lesz a néppártban. A néppárt
pedig fennállása óta vagy az elsõ, vagy a második párt volt, a
parlamentre gyakorolt hatása tehát mindenképp jelentõs.

Az MSZP esetén is adott, hogy egy komoly frakcióba kerülnek tagjai. Az
elmúlt öt év alapján fel sem merül viszont, hogy az ország javára
bármit is tennének. Ez annyira botrányos, hogy a jelenlegi négy
képviselõjükbõl csak egy kapott egy koránt sem biztos helyet a listán:
azaz a pártvezetés belátta, hogy az a nemzetárulás, amit a jelenlegiek
műveltek, nem hoz a konyhára. Az viszont aligha valószínű, hogy a most
kiküldeni szándékoltak érdemben jobbak lennének. Ezért, aki nem
elkötelezett MSZP hívõ, annak aligha jut eszébe rájuk szavazni.

A Jobbik az áprilisi választások alapján növekvõben van. Ám képviselõi
csak arra jók, hogy pártpropagandát fejtsenek ki, de a legkisebb
befolyásuk sincs a döntéshozatalra. Tevékenységüket a falra hányt
borsóval lehet jellemezni. Mit értek el az elmúlt öt évben? Amit Horn
Gyula miniszterelnökként: a kilincset.

Mire lehet a DK, az LMP vagy az Együtt esetén számítani? Leginkább
arra, hogy nem érik el az öt százalékot. Ez persze az õ szavazóin
múlik, de a Fidesz-KDNP tábor is bele tud ebbe szólni. Ha ugyanis sokan
elmennek, több szavazat kell az öt százalékhoz.

Aki tehát nem akarja elvesztegetni a szavazatát és jót akar a
nemzetnek, az a Fidesz-KDNP listára szavaz.

Az öndicséret büdös, mondhatná egy baloldali, ha a fentiek eljutnak
hozzá. De mi van akkor, ha az általam leírtak, minden öndicséret jelleg
ellenére igazak? Tessék alaposan végiggondolni, s ha valaki még nem
döntött, a fentiek alapján válassza ki, hogy hová adja a szavazatát. Ha
az elemzés vége a Fidesz-KDNP támogatása, de az illetõt már
megfertõzték a miniszterelnök meggyűlölésére szakosodott agymosók,
akkor lesz a címben feltett kérdésre a válasz: nem.

A világ azonban nem a nemekbõl, hanem az igenekbõl épül!