A diktátum 94 évfordulója közelében járunk. 2010 óta lépésváltás történt, s június 4-e nem gyásznap, hanem a magyar összetartozás napja. Szükséges helyreállítani a magyar-magyar kapcsolatokat, mert a trianoni szétszakítottság sebeit a szocialisták négy évtizedes történelemhamisítása és a gyurcsányi önzés feltépte és kimélyítette. Ha nemcsak ezt az utóbbit, hanem az 1920-as összeomlásból fakadó fájdalmakat is kezelni akarjuk, akkor a határon túli magyarok mellett a szomszéd népekkel is rendezni kell kapcsolatainkat. Ezen dolgozik a megbékélési és együttműködési mozgalmunk, a Charta XXI.
Surján László
Trianon után
óta lépésváltás történt, s június 4-e nem gyásznap, hanem a magyar
összetartozás napja. Szükséges helyreállítani a magyar-magyar
kapcsolatokat, mert a trianoni szétszakítottság sebeit a szocialisták
négy évtizedes történelemhamisítása és a gyurcsányi önzés feltépte és
kimélyítette. Ha nemcsak ezt az utóbbit, hanem az 1920-as összeomlásból
fakadó fájdalmakat is kezelni akarjuk, akkor a határon túli magyarok
mellett a szomszéd népekkel is rendezni kell kapcsolatainkat. Ezen
dolgozik a megbékélési és együttműködési mozgalmunk, a Charta XXI.
Öt tételmondat, a célról és a teendőkről:
- Célunk, hogy a Trianon okozta sebek ellenére a
Kárpát-medencében élők mind szabadon élhessenek emberi jogaikkal,
használhassák anyanyelvüket, fejleszthessék kultúrájukat, anélkül,
hogy ezért el kellene hagyniuk szülőföldjüket. - Ez a cél csak az itt élők mindegyikének közös akaratából
valósulhat meg. - A szétszakítottság hátrányosan érintette Trianon nyerteseit is.
- Az Európai Unió egyrészt olyan szabadságjogokat biztosít,
amelyek kihasználásával a szomszéd nemzetek jelentősen közeledhetnek
egymáshoz, másrészt az Unión belüli érdekérvényesítéshez a régió
országainak szoros együttműködése elengedhetetlen. - A Charta XXI. ennek az együttműködésnek a társadalmi alapját: a
jó szándékú emberek egymást ismerő, tisztelő és segítő hálózatát építi.
Történetünk
2010 októberében Nagymegyeren egy kerekasztal beszélgetéssel
bontottunk zászlót. Nyitó rendezvényünkön felszólalt többek között
Szvorák Kati népdalénekes, Michal Vasecka szociológus és Petra
Nagyova-Dzerengova iró is. Ennek a konferenciának a résztvevői fogadták
el a mozgalom elvi alapvetését, a Charta XXI című kiáltványt.
A rákövetkező egy évben hasonló rendezvényeinkkel végigjártuk a
Kárpát-medencét (Kolozsvár, Szabadka, Lendva és Beregszász). Előadóink
magyar és a szomszéd nemzet képviselői voltak (Sebestyén Mártival
kezdve a sort, egészen Smaranda Enache-ig), csakúgy, mint a
rendezvényeink közönsége is.
2011 tavaszán indult el honlapunk, a target="_blank">http://chartaxxi.eu.
2012-ben gyakornoki programot hirdettünk régiónk országaiban
élő fiatalok számára, pályázat révén 2 szerb, 1 horvát, 1 román, 1
felvidéki magyar és egy kárpátaljai magyar fiatal kapott lehetőséget
brüsszeli szakmai gyakorlatra. Ők önkéntesként azóta is velünk
dolgoznak, segítenek a híreink fordításában, rendezvények szervezésében.
Az Európai Parlamentben több konferenciát, nyilvános
kerekasztal beszélgetést is szerveztünk a közép-európai megbékélés
témájában. Budapesten indítottuk el a Jean Monnet-estek
elnevezésű ismeretterjesztő rendezvénysorozatunkat.
Létrehoztuk a Megbékélési és Együttműködési díjat, melyet
elsőként Stefan Hrib szlovák újságíró, a Tyzden hetilap főszerkesztője
kapott meg. Válaszképpen a Tyzden soron következő részben két nyelven
jelent meg - elsőként a szlovák sajtótörténelemben, magyar nyelvű
borítóval és magyar szövegekkel.
A Megbékélés Chartája honlapunkon (
href="http://chartaxxi.eu/chartaxxi/" target="_blank">http://chartaxxi.eu/chartaxxi/)
olvasható és aláírható. A honlap hét nyelvű, sajnos még nem egyforma az
intenzitás. Megtekinthető az aláírók névsora is, akiket nem szervezzünk
egyesületté, nincs tagdíj, gitt rágás, elnökösdi. Hét országban egy
maroknyi önkéntes dolgozik azon, hogy minél több emberhez eljusson a
hírünk. Most egy ötezres közösséget alkotunk, fiatalok-idősek, magyar
és nem magyar anyanyelvűek egyaránt. A támogatók számbavétele, az
aláírások gyűjtése nem öncélú. Hisszük, ha elég sokan leszünk, messzire
szól az üzenet: a józanok, a szeretetre építők többen vannak, mint az
acsarkodók.
Néhány aláíró - a teljesség igénye nélkül:
- Egyháziak: Böjte Csaba, ferences szerzetes; Orosz Atanáz,
Németh László, Halász Béla, Beer Miklós püspökök; Forrai Tamás,
jezsuita tartományfőnök; Thorday Attila főiskolai tanár;
- Művészek: Sebestyén Márta, Szvorák Kati, Herczku Ági,
Csizmadia Anna, Csiba Júlia, népdalénekesek; Juhász Gábor, Bakos Árpád,
Szabó László, Nagy Tivadar, zenészek; Miroslav Jovančić, Mikóczy Dénes,
Szotyory László, Varga György, Kopócs Tibor, Nemes László, Lebó Ferenc,
Matl Péter képzőművészek; Csadi Zoltán, Boldoghy Olivér, Kuti Gergely,
Lapis Erika, Kerekes Vica, Hernádi Judit, színészek; Pitti Katalin,
operaénekes; Józsa Judit, keramikusművész; Szegedi Alíz Torella,
népi iparművész, divattervező;
- Borászok: Maurer Oszkár, Györgykovács Imre, Bussay
László.
- Tudós emberek, professzorok: Agócs Attila, néprajzkutató;
Miskolczy Ambrus, Zahorán Csaba, Nastasa Lucian, Danijel Kalucin,
Gabriel Andreescu, Gabriel Sebe, Kollai István, a Pozsonyi Magyar
Intézet igazgatója történészek; Smaranda Enache, filológus; Michal
Vasecka, szociológus; Náray-Szabó Gábor, Kovács Ernő, Makkai Béla,
Jelena Boskovic, Miroslav Urban, Kajári Karolina, Kásler Miklós, Nyáry
István, Davor Dzalto, Ante Graovac egyetemi tanárok.
- Írók, toll- és kameraforgatók: Dupka György, Vári Fábián
László, Petra Nagyova-Dzerengova, Susanne Papp-Aykler írók; Stefan
Hrib, Tómó Margaréta, Kabók Erika, Galán Angéla, Ciprian Boitiu, D.
Horváth Gábor, Snjezana Vukic, Dragan Janjic, Larisa Inic újságírók;
Zámborszki Ákos, Witek Ducki, Marius Panduru, Iván Attila, Dusan
Trancik filmrendezők.
Mozgalmunk lelki gyökereiből a következő három a
leglényegesebb: önvizsgálat, megbocsátás, kompromisszumkészség.
felismerése és megvallása elengedhetetlen csodálatosan fogalmazza meg
Esterházy Lujza. Az ő üzenete még távolról sem ért el a XXI. század
elejének magyarjaihoz, pedig felettébb időszerűek. Ha beépülnének
gondolkodásunkba, messzebbre jutnánk.
Esterházy Lujza, a mártír Esterházy János húga, 1944 augusztusában
nagyon nehéz témáról értekezett az akkori Magyar Hírlap hasábjain.
Írásának "A Duna-völgyi béke lélektani előfeltételeiről" címet adta. Ez
a béke abban az értelemben bekövetkezett, hogy a háborúnak vége lett.
De az igazi béke, a megbékélés még mindig várat magára. A problémák
szőnyeg alá söprése akár újabb szörnyűségekre is vezethet. Félelmeinket
akkor válthatja megnyugvás, ha a Duna-völgyben élő minden ember
boldogulására és nyugalmára törekszünk. Gondolkodjunk együtt
Esterházyval:
"Először arra van szükség, hogy mindkét fél belássa, hogy ő is
hibás, nem csupán a másik. Mindaddig, amíg két ellenségeskedő ember
csak azt látja, hogy mit vétett ellene a másik, de nem látja, hogy ő is
vétett a másik ellen: addig kibékülésről szó sem lehet, így van ez a
nemzetek között is, például a Duna völgye nemzetei között is, amelyek
minket elsősorban érdekeinek, s amelyek békéjéhez mindnyájan
hozzájárulhatunk. Ezt akkor tesszük a leghathatósabban, ha a saját
portánk előtt söprünk, nem pedig a szomszéd portája előtt.”
kijelenteni: ezt, meg azt nem bocsátom meg soha. Lélekveszélyes
hangulat ez. Megkeseredik bele az ember. A földi boldogság egyik titka:
haragot nem tartani. Az Úr imádsága alapján a mi saját megbocsátó
képességünktől függ az ő irgalmassága. Esterházy Lujza erre alapozza a
következő lépést:
"A jó béke létrejöttének és tartósságának második lélektani
előfeltétele: az ellenünk elkövetett vétkek, sérelmek megbocsátása.
Egyedül az a lelkület mentheti meg földrészünket, amely Krisztussal
együtt így könyörög a mindenható Istenhez: „Bocsásd meg a mi
vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek”.
Aki szolgálni akarja a jó béke ügyét, igyekezzen ennek a könyörgésnek
lelkületét életre hívo-gatni környezetében."
Itt a pálya, itt a tér.
Az Európai Unió egyik titka, hogy az olykor nagyon is távol eső
elképzeléseket kis lépésekkel közelítették, végül méltányos
kompromisszumban meg tudtak egyezni. Esterházy Lujza ezt tanítja. Ne
legyőzni, hanem meggyőzni akarjunk. Ha ma győzünk, holnap legyőzetünk.
Ez történt 1945-ben, amikor mindent elvesztettünk, amit 1938 után
megszereztünk. Ha minden magyarnak méltó életet és boldogulást akarunk,
azaz nemzetünk egészének megőrzését és virágzását, akkor ezt csak
másokkal együtt, tisztességes megegyezések révén érhetjük el. Esterházy
Lujza így beszél erről:
"Mindaddig, amíg mindegyik fél ragaszkodik követeléseinek száz
százalékához, addig igazi kibékülésről nem lehet szó. Így van ez a
nemzetek között is. Gondoljunk csak vissza a történelem példájára:
Magyarország és Ausztria között csak akkor jöhetett létre, hosszú,
áldatlan harcok után 1867 kiegyezéses békéje, amikor mindkét fél
hajlandó volt lemondásokra, követeléseinek leszállítására. Ezért nem
tehetünk nagyobb szolgálatot a Duna-völgyi béke érdekében, mintha
igyekszünk megnyerni környezetünkön keresztül egész társadalmunkat a
belátás számára.
Lesznek, akik még mindig úgy fogják érezni, hogy a fentebb hirdetett
magatartás nem egyeztethető össze a nemzeti önérzettel és a nemzeti
érdekekkel. Azoknak, akik így gondolkodnak, csak azt tudom válaszolni:
a mai ember két életforma között választhat: vagy nemzeti
önmegtagadások a béke érdekében, vagy légoltalmi pince. Vajon melyik
felel meg jobban nemzetünk valódi érdekének, életképes fejlődésének?"
Egy évvel a világháború után Esterházy Lujza azt állította, hogy csak
két dolog közül választhatunk: atombomba vagy a Miatyánk. Ennek a
gondolatnak a csírája már olvasható volt az 1944. augusztus 6-án
megjelent Magyar Hírlapban. A magyar jövő kulcskérdése, hogy
megértjük-e, követjük-e amit mond. A Charta XXI támogatói elindulnak
ezen az úton. Lehet, sőt érdemes csatlakozni!