Visszafénylenek

Visszafénylenek régi tavaszok,
gyermekkorommal kékellõ egek.
Minden fényt és csillagot
szülõföldem arcáról ismerek.

Madár János:

Visszafénylenek

Visszafénylenek régi tavaszok,
gyermekkorommal kékellõ egek.
Minden fényt és csillagot
szülõföldem arcáról ismerek.

Emlékeimben élnek örökre,
õrzik õseim hû szegénységét.
Fáj nagyapám kérges ökle,
s a nélkülözéstõl tengõdõ lét.

Imát könyörögve, kifosztva, éhen,
a kõ rongyokba csavart súlya alatt.
Nyomortól sebzett fejfák tövében
Krisztusunk fekszik hanyatt.

Kidõlt házfalak, romok hirdetik,
jelzik a mészfehér, fénylõ idõt.
Hogy élt itt egyszer a tiszta hit,
melyben fölénk hajolva látom õt.

Anyám szemében ifjú tûz:
csillagtól fénylõ végtelen elem,
Kihûlt játékaimhoz tenger ûz,
bölcsõm sírhelye már történelem.