Az ellenzék tombol és néhányan azt is fontolgatják, hogy el sem kell indulni a fõvárosban az önkormányzati választásokon. Nem néztem meg a törvényt, szándékosan csak annyit tudok a tervezetrõl, amennyit a sajtóban láttam. Mint minden érdeklõdõ polgár. Ez alapján gondolkodom azon, hogy van-e igazsága a kritikának.
Surján László
Az
ország szíve
Az
ellenzék tombol és néhányan azt is fontolgatják, hogy el sem kell indulni a
fõvárosban az önkormányzati választásokon. Nem néztem meg a törvényt,
szándékosan csak annyit tudok a tervezetrõl, amennyit a sajtóban láttam. Mint
minden érdeklõdõ polgár. Ez alapján gondolkodom azon, hogy van-e igazsága a
kritikának.
Az új
közgyûlés a terv szerint csupa kerületi polgármesterbõl, illetve arra aspiráló,
de vesztes személybõl állna. A fõvárosban az áprilisi választásokon holtverseny
lett a két nagy párt között. Ezt alighanem a kerületek élén is elérheti az
ellenzék, ha nem indulnak egymás ellen. A Fidesz-KDNP a 23 kerületbõl, mondjuk,
megnyer 11-et, a baloldal 12-õt. A vesztesekre adott szavazatok kompenzációs
listát alkotnak, amelyrõl még kilenc mandátumot osztanak ki. Ha a két oldal
között nincs nagy eltérés, akkor õk biztosan kapnak plusz mandátumot, amennyiben
átlagosan 23 százalék feletti eredményük volt. Jut továbbá ebbõl a kilenc
helybõl bárkinek, aki a fõváros összességében 11-12 százalékot tudott szerezni.
1990 óta
állandó kakaskodás folyik a fõpolgármester és a kerületi polgármesterek között.
Ez a rendszer tetemesen megnöveli a kerületek súlyát. Nagy kérdés, hogy a
kerületi polgármesterekbõl és polgármester jelöltekbõl álló fõvárosi közgyûlés
tagjai a fõvárost képviselik majd a kerületekben vagy a kerületeket a
fõvárosban. Ez most megjósolhatatlan. Ahhoz, hogy valóban sikeres legyen a
fõváros, el kell érni, hogy mindenki egy irányba húzzon. Ennek vezénylésére, a
harmónia megteremtésére szerintem egyedül Tarlós István alkalmas, akinek már
csak ezért is jó esélye van arra, hogy ismét a fõváros elsõ embere legyen.
A törvény
kritikusainak abban kétségtelenül van igazsága, hogy egy 12 százalékos pártnak,
amelyik sehol nem tud kerületi polgármestert állítani, lehetne három képviselõje
a közgyûlésben, de az új rendszerben csak egy lesz. Ez az érintettek számára
nagy veszteség, a dolgok lényege szempontjából nem sokat tesz. Az igazi kérdés,
amire nem a törvény, hanem a gyakorlat ad majd választ, hogy kialakul-e az
egészséges, párt és egyéni érdek feletti együttmûködés a fõpolgármester és a
közgyûlés között. Mert nem az a fontos, hogy melyik párté a fõváros, hanem az,
hogy a fõvárosiaké-e. Sajátjának érzi-e majd a fõvárosban lakó ember ezt a
várost, amelyrõl valaha büszkén mondták: az ország szíve?
Szeretném, ha így
lenne.