Nehéz helyzetbe hozták a választók az Európai Parlamentet. Látszólag semmi sem történt azonkívül, hogy szûkült az olló. Továbbra is az Európai Néppárt (EPP) a legnagyobb frakció, de a jelen állás szerint csak 23 fõvel vezet a szocialisták (SD) elõtt. A pontos számok még változhatnak, hiszen az elõzetes eredmények alapján 60 képviselõrõl nem tudták megítélni, hogy melyik frakcióhoz csatlakozik.
Surján László
Együttmûködésre ítélve
Nehéz
helyzetbe hozták a választók az Európai Parlamentet. Látszólag semmi sem történt
azonkívül, hogy szûkült az olló. Továbbra is az Európai Néppárt (EPP) a
legnagyobb frakció, de a jelen állás szerint csak 23 fõvel vezet a szocialisták
(SD) elõtt. A pontos számok még változhatnak, hiszen az elõzetes eredmények
alapján 60 képviselõrõl nem tudták megítélni, hogy melyik frakcióhoz
csatlakozik. A sok szempontból EPP szövetséges ECR 46 képviselõje még akkor sem
elegendõ az abszolút többséghez (376), ha mind a 60 bizonytalan erre az oldalra
kerülne. A szocialisták jobb helyzetben vannak. A liberálisokkal (64), a
zöldekkel (52) és a baloldallal (45) együtt sem érik el, de nagyon megközelítik
az abszolút többséget jelentõ 376-os számot.
Az
európai intézmények elõtt három kiemelt jelentõségû személyi döntés áll: ki
legyen az Európai Bizottság elnöke, ki lesz a Tanács állandó elnöke és ki
irányítja az Európai Parlamentet.
A
sajtó most a Juncker vagy nem Juncker kérdést taglalja. Valójában ez nem lenne
kérdés, a szerzõdés szerint a gyõztes pártból kellene valakit kétharmados
többséggel jelölnie a Tanácsnak. A Parlament el akarja venni a mérlegelés jogát
a Tanácstól és a képzeletbeli listavezetõ jelölése mellett kardoskodik, a
Szerzõdésben szereplõ konzultációk után.
Juncker esélyei igen jók, hiszen még a szocialisták is azt mondták, hogy neki
kell vezetnie a tárgyalásokat. Igen ám, de ez egy igencsak álságos hozzáállás.
Aligha képzelhetõ el, hogy a 352 fõs baloldali koalícióból a 214 néppártihoz
több mint másfél százan csatlakozzanak. Más szavakkal ha a szocialisták nem
állnak Juncker mögé, a volt luxemburgi miniszterelnöknek nincs esélye a
parlamenti abszolút többségre. Nem fogadnék arra, hogy ezt megtegyék.
Õk
alighanem arra játszanak, hogy második körben az õ jelöltjük, Martin Schulz
kerül elõ, akinek csak 24 szavazatra van a jelen állás szerint szüksége.
Van
Rompuy tárgyalókészségén viszont sok múlik és nagy kérdés, hogy képes-e a két
nagy pártot kielégítõ csomagot készíteni. A csomag része lehet még az említett
három poszton kívül a külügyeket irányító fõképviselõ is. Sötétben tapogatózunk
hát, egy hónap múlva, amikor az új parlament megalakul, talán tisztább lesz a
kép. Egy biztos: ha nem sikerül a nyári szünet elõtt megválasztani a Bizottság
elnökét, az Unió ismét állni fog egy jó fél évig, és ez csodálatos alkalom lesz
az eurószkeptikusoknak, hogy az intézmények tehetetlenségén köszörüljék a
nyelvüket. Ezt persze akkor is meg fogják tenni, ha minden rendben lesz, de az
európaiak csak akkor nem adnak nekik az eddigieknél is nagyobb hitelt, ha nem
lesz igazuk. Ezért a két nagy párt alighanem valamilyen megegyezésre jut majd
egymással, amitõl továbbra is szürke, kompromisszumokkal jellegtelenné varázsolt
döntések születnek majd, s Európa egyre messzebb kerül valódi céljától, hogy
megállja a helyét a globális versenyben.