Olvasom Fodor Gábor hadakozását az aláírások ügyében. Most éppen Bajnaiékkal vitázik- Valaki már arról is írt, hogy felállt a Fodor Gábor Fidesz koalíció.
Surján László
Erkölcs nélkül nem megy
Olvasom Fodor Gábor hadakozását az aláírások ügyében. Most éppen Bajnaiékkal
vitázik- Valaki már arról is írt, hogy felállt a Fodor Gábor Fidesz koalíció.
De
hagyjuk a butaságot, foglalkozzunk a lényeggel.
1990 óta létezett a kopogtató cédula intézménye. Ezt megkaptuk hivatalból, rá
kellett vezetnünk azonosítóinkat és egyetlen jelöltnek adhattuk oda. Ugyanakkor
mindenki hangoztatta, hogy az ajánlás az induláshoz segíti a jelöltet, hiszen
750 érvényes ajánlásra van szüksége, de nem kötelez senkit arra, hogy valójában
szavazzon is arra, akit ajánlott.
A
gyakorlatban persze arra lehetett számítani, hogy az ajánlás és a szavazás
egybeesik. Mégis voltak esetek, amikor valaki nem kapott annyi szavazatot, ahány
ajánlást beadott. Ez igen nagy szégyen. Olyankor fordult elõ, amikor olyan
valaki gyûjtötte be az ajánló cédulákat, akinek az emberek nem akartak
ellentmondani. Például egy kis település polgármestere, ha körbesétált a
faluban, azonnal majd mindenkitõl megkapta az ajánlásokat, de koránt sem biztos,
hogy a szavazatokat is.
Az
új rendszer kiiktatja ezt a problémát, mert semmi nem akadályozza, hogy az
ajánlást kérõ tekintély mellett másnak is aláírjon, aki akar.
Visszaélés persze a korábbi rendszerben is volt. A jól szervezett pártok nem
álltak meg 750 cédulánál, minél többet gyûjtöttek: ne jusson másnak. Ez nem
csalás, még az erõfölénnyel való visszaélés vádja is erõltetett. Ugyanakkor
valódi csalások is voltak. Ilyennek minõsül a pénzért vásárolt, vagy ajándék
fejében kapott ajánlócédula. 2002-ben régi körzetemben egy szabad demokrata
jelölt ezzel próbálkozott. Csalás volt az is, hogy egy népszerû párt nevében
gyûjtötték az aláírásokat, de vagy megsemmisítették azokat, vagy más párt
jelöltjét írták rá a cédulára.
A
kopogtató cédulák helyett az ajánló ívek bevezetése új helyzetet teremtett.
Lehetõvé vált, hogy egy ember több jelöltet is ajánljon, tehát világosabban
elvált egymástól az ajánlás és a választás. Viszont új csalási lehetõség nyílott
meg. Ha két kis párt összeállt, és átadják egymásnak a megkapott ajánlások
adatait, ezek egyszerû kölcsönös átmásolásával elérhetik a megfelelõ számú
ajánlást, ami jogosulttá tesz a jelölteknek járó támogatásra. Ennek a csalásnak
az ellenõrzése igen nehézkes. Írásszakértõ volna az egyik megoldás, de abból nem
derülhet ki, hogy melyik aláírás a hiteles és melyik a hamisítvány. Az aláírók
beidézése és megkérdezése arról, hogy mely pártokat támogatnak? Ez járható, de
végül a törvény céljával ellentétes hatású, mert mindenkinek elmegy a kedve az
ajánlástól, ha utólag rendõrségre kell járnia. Ha viszont megtiltanánk a többes
ajánlás lehetõségét, akkor ellenõrizni kellene minden ajánlást és kizárni
mindenkit, aki két vagy több pártnak írt alá. Ráadásul, s ez most Fodor Gábor
érve, provokációs célból is alá lehetne írni, s ezáltal a kis pártokkal
elhihetni, hogy elérték a megfelelõ szintet. Mire kiderül, hogy sok aláírás
érvénytelen, már lekésnek az indulásról.
Folytathatnám még, de nem szeretnék újabb ötletekkel elõállni, még valaki
megvalósítaná azokat. Mindössze arra akarok rámutatni, hogy csalás mentes
rendszert igencsak nehéz kialakítani,. A választási eljárás helyett maguknak az
embereknek kellene csalás-mentesnek lennie. Ha egy társadalom nem erkölcsös
emberekbõl áll, akkor nagyon sok minden mûködés képtelen lesz. Erkölcsöt nem
lehet joggal pótolni.