"Sokszor úgy látszik, hogy a rossz, az igazságtalan gyõzedelmeskedik, a jók erõfeszítései eredménytelenek. A mi emberi belátásunk véges, sok mindent nem értünk, nem látjuk a dolgok végkifejletét. Ilyenkor jusson eszünkbe Szent Ágoston mondása: Semmi nem gyõzhet, csak az igazság, semmi nem üdvözíthet, csak a szeretet. Minden gond, nehézség, nézeteltérés megoldásának kulcsa Jézus szava: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket." - Bíró László püspök úr júniusi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETÕ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2014.
június
Ha nem
tudjuk a házban lakó családok többségét rávenni, hogy támogassák a ház
felújítását, akkor a ház tönkremegy, a mi lakásunk értéke is csökken, mondta a
férj feleségének a számára kudarcot jelentõ lakógyûlés után. Szomszédjaik között
voltak olyanok, akik semmivel nem törõdtek, zajosak voltak, nem takarítottak,
udvariatlanok, sõt gorombák voltak a többiekkel. A házban ellenséges hangulat
uralkodott. Azt látom már – folytatta a férj –, hogy ezeket meggyõzni nem lehet,
hát akkor le kell gyõznünk õket. Zaklatni és fenyegetni fogom õket, beperlem
õket disznóságaikért, rongálásaikért, pazarlásaikért. Rá fognak kényszerülni az
együttmûködésre!
Társadalmunkban sok szép és jó mellett gyakori a békétlenség, az egymás mellett
élõk közötti küzdelem. Ahol emberek akarva-akaratlanul meg kell, hogy osszák
egymással életterüket, óhatatlanul adódnak vitás kérdések. Ha ezek rendezése nem
kölcsönös jóakarattal, hanem erõszakkal történik, ha a vita azzal ér véget, hogy
az erõsebb legyõzi a gyengébbet, nem lesz béke és nyugalom, és senki nem lesz
elégedett. Még sokan emlékszünk az „osztályharcra”: erõszakkal akarták az egyik
társadalmi osztályt a másik fölé emelni, az eredmény pedig a társadalmi
békétlenség fokozódása volt. Hányszor fogott az igazság nevében az egyik ország
fegyvert a másik ellen, tömérdek szenvedést, pusztulást, igazságtalanságot és
halált okozva! Sokszor támadnak egymásra a magukat kereszténynek valló családok
és emberek is. „Mennyi háború zajlik Isten népe körében és a különbözõ
közösségekben! Hány háború dúl irigységbõl és féltékenységbõl a lakóhelyen, a
munkahelyen – még a keresztények között is! A világias lelkület néhány
keresztényt arra indít, hogy háborúzzon más keresztényekkel, akik útjában állnak
a hatalom, tekintély, élvezet vagy a gazdasági biztonság utáni vágyuknak.” (EG
98)
Idézzétek fel olyan családi, lakóhelyi, vagy munkahelyi „harcokat”, amelyekben
erõszakkal, a másik felet meg nem értve próbálták egymást „jobb belátásra”
bírni!
A család
életét döntõen befolyásolja, hogy milyen a kapcsolat a családtagok között. A
társadalom élete pedig olyan lesz, amilyen a társadalmat alkotó családok élete.
Korunkban eddig soha nem látott kommunikációs lehetõségek jelentek meg, bárhol
vagyunk, másodpercek alatt kapcsolatba tudunk lépni egymással, tájékozódhatunk
és tájékoztathatunk. De vajon elég bensõséges kapcsolatban van-e gyermekével az
édesanya, amikor munkahelyérõl gyors szavakkal telefonon igyekszik õt iskolai
problémáiban eligazítani? Kialakulhat-e õszinte, mély barátság a fiatalok
között, ha csak a képernyõn látják egymást? Az éltetõ kapcsolathoz találkozni
kell, magunkból egyre többet adni, a másikból egyre többet befogadni, hogy az
ismeretség barátsággá, a barátság testvériséggé válhasson. „Jó, ha kilépünk
önmagunkból azért, hogy másokkal egyesüljünk. Az önmagunkba zárkózás azt
jelenti, hogy megízleljük az immanencia (az önmaga határán belül maradás) keserû
mérgét, s minden önzõ döntésünkkel az emberiség jár a legrosszabbul. … Az
Evangélium mindig arra hív, vállaljuk a másik arcával, minket megszólító fizikai
jelenlétével, fájdalmával és kéréseivel, magával ragadó örömével való találkozás
kockázatát, szüntelen testi közelségben. Az Isten testté lett Fiába vetett igazi
hit elválaszthatatlan az önátadástól, a közösséghez tartozástól, a szolgálattól,
a mások testével való kiengesztelõdéstõl. Isten Fia a maga megtestesülésében a
gyöngédség forradalmára hívott meg minket.” (EG 87, 88) Az egymással õszinte,
krisztusi kapcsolatban álló emberek és közösségek között is lehetnek viták,
félreértések és nézeteltérések. Ezek megoldásának útja azonban nem lehet
veszekedés, erõszak, harc, egymás legyõzésének szándéka.
Hogyan tudjátok gyerekeitek kapcsolatait jó irányba terelni? Hogyan lehet a
barátokat, barátnõket úgy megválogatni, hogy a gyerek ne érezze szülõi
önkényeskedésnek vagy erõszaknak intézkedéseiteket?
A család
csak akkor tudja Isten terve szerinti küldetését betölteni, ha a családban
nyugalom és béke uralkodik, ha a családtagok harmonikusan együttmunkálkodnak.
Ennek elõfeltétele az egymással való õszinte, mély szeretetkapcsolat. A
kapcsolat nem a véletlen mûve, és ha nem ápolják gondosan, nem is lesz tartós. A
keresztény család tudatosan építi-ápolja kapcsolatait, konfliktusait nem söpri a
„szõnyeg alá”. Kapcsolataik így válhatnak erõforrásokká. Mindnyájunkhoz szól
Ferenc pápa buzdítása: „A világ minden keresztényét szeretném kérni, tegyen
tanúságot vonzó és fénylõ testvéri közösségérõl, hogy mindenki megcsodálhassa,
hogyan törõdtök egymással, hogyan bátorítjátok és támogatjátok kölcsönösen
egymást: »Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel
vagytok egymás iránt.« (Jn 13,35) Ez az, amit Jézus buzgó imádsággal kért az
Atyától: »hogy mindnyájan egyek legyenek … mibennünk, és így elhiggye a világ,
hogy te küldtél engem, és szeretted õket, mint ahogy engem szerettél.« (Jn
17,21)” (EG 99)
Korunk
elvilágiasodott társadalmában eluralkodott az önzés és a materialista
haszonelvûség. Ezekhez csatlakozik még az, hogy vannak, akik áligazságokat
hirdetnek, és ezekre építve akarnak egy újfajta társadalmat kialakítani. A
világban, a népek és nemzetek között, a kisebb és nagyobb közösségek között, sõt
a családok között és nemritkán a családon belül is állandó a versengés a
pénzért, a hatalomért és a jólétért. „A világot a háborúk és az erõszak
szaggatja szét, vagy a széles körben elterjedt individualizmus sebei gyötrik
megosztva az embereket és szembeállítva õket egymással, hogy aztán a saját
jólétüket keressék. … Óvakodjunk az irigység kísértésétõl! Egy hajóban evezünk
és egyazon kikötõ felé tartunk! Kérjük a kegyelmet, hogy tudjunk örülni mások
gyümölcseinek, hiszen ezek mindnyájunké.” (EG 99)
Mi
segít megerõsíteni a családi összetartozást a bajok, nehézségek idején? Milyen
eszközök állnak rendelkezésetekre alattomos, látszólag jóakaratú támadókkal,
illetve a nyíltan fenyegetõ agresszív ellenféllel szemben?
A békét
sem a családokban, sem a társadalomban nem lehet az ellenvélemények erõszakos
elhallgattatásával elérni. Ha az erõsebb és hatalmasabb a gyengébbre
rákényszeríti akaratát, ha a gazdag csak akkor hajlandó biztosítani a szegény
életfeltételeit, ha a szegény neki mindenben behódol, akkor a béke hamis lesz,
az igazság szenved csorbát. Az önzõ, csak a maga javát keresõ ember, a csak a
saját családja érdekeit szem elõtt tartó család feszültséget okoz szûkebb és
tágabb környezetében, ez pedig békétlenséghez vezet. A keresztény ember a közjó
érdekében tevékenykedik, mert így az egész közösség javát, tehát a saját javát
is, és a társadalmi békét is szolgálja. Tiszteletben tartva az emberi méltóságot
minden embertársában az Isten-képmást látja. Nem akarja senkire saját akaratát
rákényszeríteni, mert tudja, hogy Isten minden embertestvérének szabad akaratot
adott, és mindenkitõl azt várja, hogy szabadon döntsön az igazság mellett. Aki
pedig bajba került, annak a keresztények önzetlenül segítenek, szolidárisak
vele, de nem helyette cselekszenek, hanem vele együtt. A társadalmi szolidaritás
és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása a béke záloga.
Sokszor
úgy látszik, hogy a rossz, az igazságtalan gyõzedelmeskedik, a jók erõfeszítései
eredménytelenek. A mi emberi belátásunk véges, sok mindent nem értünk, nem
látjuk a dolgok végkifejletét. Ilyenkor jusson eszünkbe Szent Ágoston mondása:
Semmi nem gyõzhet, csak az igazság, semmi nem üdvözíthet, csak a szeretet.
Minden gond, nehézség, nézeteltérés megoldásának kulcsa Jézus szava: „Az az én
parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” (Jn 15,12)
Ezt a parancsot értelmezi Szt. Pál arra az esetre, ha valaki igazságtalanul
ellenünk támad: „Ne hagyd, hogy a rossz legyõzzön téged, te gyõzd le a rosszat
jóval!” (Róm 12,21)
Hogyan, milyen eszközökkel tudnánk hatékonyabban megjeleníteni társadalmunkban a
házasság és család értékét?
A
feleség hosszan hallgatott, hagyta, hogy a csöndben férje kissé megnyugodjon.
Holnap ebédet fõzök a szomszédéknak – szólalt meg –, tudod, hogy az asszony
kórházba került, a férfi munkanélküli, a gyerekek meg éhesek. Segítenünk kell
rajtuk, mert bajban vannak, kisebb gondjuk is nagyobb, mint a felújítás ügye.
Hogyan várhatnánk, hogy megértsenek minket, ha mi sem akarjuk õket megérteni?
Bíró
László
az MKPK családreferens
püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás:
csaladlevel levelezõlista