A hvg.hu információi szerint mind az MSZP egyes politikusaiban, mind az Együtt-PM pártszövetségben, mind a Demokratikus Koalícióban felvetõdött, hogy a listán a parlamentbe jutott szocialista képviselõk közül többeket visszaléptetnek, hogy a helyükre Együtt-PM-es, és DK-s jelöltek kerüljenek.
Surján László
Kókadt szegfût vegyenek
A
hvg.hu információi szerint mind az MSZP egyes politikusaiban, mind az Együtt-PM
pártszövetségben, mind a Demokratikus Koalícióban felvetõdött, hogy a listán a
parlamentbe jutott szocialista képviselõk közül többeket visszaléptetnek, hogy a
helyükre Együtt-PM-es, és DK-s jelöltek kerüljenek.
Ha
a terv megvalósul, akkor mind az Együtt-PM, mind a Demokratikus Koalíció
frakciót alakíthatna a parlamentben. Ez viszont ellentétes a választói
akarattal. persze a szocialista demokrácia számára ez nem akadály. Még ki sem
hûlt a volt pártelnök széke, a hullarablók azonnal jelentkeznek. Ha egy kis
pénzrõl és szereplési lehetõségrõl van szó, Bajnai hívei azonnal elfelejtik,
hogy vezérük szerint nem a parlament lesz a következõ négy évben a politizálás
terepe.
Az
európai parlamenti választások után, az MSZP minden várakozást alulmúló
szereplését látva az Együtt-PM-ben es a DK részérõl is úgy látják, ez lenne a
méltányos megoldás az MSZP részérõl, a két szövetséges frakcióalakítása
érdekében. Lám, mennyire igaz a Barankovicsféle tanítás: a politikában a
látszatnak valóságereje van. Ha az MSZP gyalázatosan rosszul szerepelt, mit
mondjunk azokról, akik nála is kevesebbet kaptak? Õk nagynak látszanak, mert
egyiküket sem mérték a közvélemény-kutatók öt százalék fölé, s ehhez képest a 10
és a 7 százalék már siker. Az MSZP azért szerepelt rosszul, mert szavazóit
elszívta a másik kettõ. A méltányosság inkább fordítva volna indokolt, de a
nyers hatalmi harcok világában amúgy is testidegen fogalomról van szó.
A hvg.hu
úgy tudja, az MSZP befolyásos politikusai között is vannak, akik el tudnák
fogadni a megoldást. Már csak azért is, vélik, mert ettõl függetlenül is van
olyan elképzelés, hogy a „teljes tisztújítás jegyében” a képviselõcsoport „mesterházysta”
tagjaiból is visszaléptessenek többeket. A fentiekhez hasonló névtelen
nyilatkozatok bennem mindig a manipuláció gyanúját váltják ki. Arra volt példa,
hogy egy képviselõ olyan lehetõséghez jutott, ami összeférhetetlen a
mandátummal, ezért lemondott, de hogy belsõ párviszályok miatt valaki lemondjon,
azt aligha tudom elképzelni.
Ha a
baloldal áprilisi listás eredményét egybevetjük az európai választáson
elértekkel, kiderül, hogy a külön indulás kicsit hozott a konyhára. Ebbõl az is
következhet, hogy az a modell, amelyben az MSZP és az Együtt gondolkodott (közös
jelölt, külön lista) akár meg is tudta volna akadályozni a Fidesz kétharmadát.
Pánik hangulat eredménye volt az összefogás, az erõviszonyokat próbálta
tisztázni az európai választás, s most az önkormányzati választásokra ismét
összefogásra van szükségük. Ha az ezzel kapcsolatos kemény tárgyalásokat még a
parlamenten belüli marakodás is nehezíti, egyre mélyebbre kerülnek a
pártpolitikai dagonyában. Persze emiatt, ahogy Pesten mondják, sírjon az õ
anyukájuk.
A kérdés
csak az, hogy milyen állapotban van az MSZP. Hulla-e már, vagy csak szundikál, s
elõbb utóbb felébred a mostani rémálomból.
Jelenleg
olyan állapotban van a szocialista párt, mint a virágárus, aki kókadt szegfût
próbál rásózni a vevõkre. Nem megy a bolt, ezért gyors ütemben cserélik az
eladót. De a vevõ egyre kevesebb. Egyszer majd rájön valaki, hogy nem hervadt
szegfût, hanem viruló rózsát kell árulni. Akkor majd a pártelnökök kihordási
ideje megnövekszik. Lám a Fidesznek 1990 óta csak egy elnöke volt/van. A másik
oldalon a kókadt szegfût sokan próbálták ránk sózni: Nyers, Horn, Kovács, Hiller,
Gyurcsány, Lendvai, Mesterházy, X.Y. Csoda, hogy inkább narancsot veszünk?