A helyes hazafiság titka: nem a szomszédok elleni acsarkodás, hanem saját népünk iránti szeretet tesz magyarrá.
Surján László
Síron túli üzenet
A helyes hazafiság titka: nem a szomszédok elleni acsarkodás, hanem saját népünk iránti szeretet tesz magyarrá.
Idén száz éve született Édesapám, nemsokkal nyugdíjba menetele elõtt, 1982 karácsonyán egy kis tanulmánnyal lepte meg fiait. Az ajánlás úgy szólt: Fiaimnak és majd unokáimnak.
A rendszerváltás még messze volt, reménye is alig fogalmazódott meg egy-két emberben. Õ leült még háború elõtti Continental írógépéhez és kettes sorközzel maga pötyögtette le a 47 A5-ös oldalt. Írásának címe: Mi a magyar?
Nem szándékozom most ezt a családi ereklyét ismertetni, bár tartalma sem jelentéktelen, és egyben pontos rajzot ad az õ nemzedékének szemléletérõl. Egyetlen részt emelek csak ki.
Az írás végén tíz pontban foglalta össze a teendõket. A 4. pont a következõ:
A határokon túl, kisebbségben élõ magyarjaink meg kell érezzék, hogy gondolunk rájuk, együtt érzünk és törõdünk velük, ami nekik fáj, nekünk is fáj!
Ne az ott uralkodó népeket szidjuk, de szeressük a mieinket. Olvassuk az erdélyi, délvidéki vagy a szlovákiai, kárpátaljai magyar írók mûveit.
2004 decemberének fényében fájdalmasan idõszerû tanítás. Ráadásul benne van a szomszédokkal való megbékélési folyamat minimuma: nem õket kell szidni, hanem a magyarokat szeretni. Ha a sok hõzöngõ, ágáló emberre gondolok, akiket õ frázis magyarság néven említ, akkor már ez a minimum szint is elérhetetlen magasságnak látszik. Számomra ez a pár szó (ne õket szidjuk) gyökér, amelybõl ki kell sarjadnia az összetartozás örömének és a közös sors együttes alakításának.
{mos_ri}