Mary Onuoha nevét érdemes megjegyeznünk. Nigériai származású keresztény asszony, aki egy londoni kórház nővére. Megkeresztelkedésére kapott egy kis aranykeresztet. Egész életében viselte. „Amikor csak ránézek, Jézusra, az ő szeretetére gondolok, és arra, hogy mennyire szeret engem és nekem viszont kell szeretnem őt” – nyilatkozta.
Nanterre. Közép-Európában nemigen hallottunk erről a városról, ami talán úgy viszonylik Párizshoz, mint Solymár Budapesthez. Lakosainak száma 97 ezer.
Marton László, aki, ha jól emlékszem, az első Orbán kormány alatt Algírban volt Magyarország nagykövete, saját kijelentése szerint alapító tagja a Demokratikus Koalíciónak. Szíve joga, ettől még értékes tagja a baloldali értelmiségnek. Idén május elsejét egy Már nem kisért? című írással ünnepelte meg a Népszavában. Ebben idézi Quentin Deluermoz, fiatal francia történészt: „ha a kommün a társadalmi harcok jelképe maradt, ma inkább a demokrácia kiterjesztéséé, mint a munkásmozgalomé”.
Jövőépítés a fenyegető keresztényüldözés árnyékában
„Így elérkeztünk az új világ új képének alkonyán ahhoz a ponthoz,
amelyben a kereszténynek – és nemcsak neki – kötelessége a tiltakozás.”
Joseph Ratzinger bíboros, 1997
Benedict Kiely atya 2014-ben elhatározta, hogy életét a közép-keleti üldözött Egyház szolgálatára és segítségére szenteli. „Nagyon kevés figyelmet kap az a tény, hogy a keresztények a leginkább üldözöttek a mai világban. Ezért minden nyilvános fellépés, ami ezt tudatosítja, roppant jelentős.”
A CNA katolikus hírügynökségnek adott nyilatkozatának szívbe markoló részlete:
A világon minden nap 13 keresztény embert gyilkolnak meg a hite miatt, naponta ötöt elrabolnak, 12 hívőt igazságtalanul letartóztatnak vagy bebörtönöznek, s átlagosan ugyanennyi templomot és egyházi épületet támadnak meg.
Az Open Doors USA nevű keresztény szervezet a legutóbbi összesítésében (World Watch List, 2021) egy ötvenes listát tett közzé azokról az országokról, ahol a keresztények leginkább ki vannak téve az üldöztetéseknek.