A minap megemlítettem a most száz éve született Édesapámnak fiaihoz és unokáihoz írt üzenetét a magyar mivoltunkról. Sokan megtekintették a facebookon is, és hozzá is szóltak. Ezt biztatásnak veszem arra, hogy ismertessem a teendõk összefoglalásaként általa adott tíz pontot.
Surján László
Historia est magistra vitae
A minap megemlítettem a most száz éve született Édesapámnak fiaihoz és unokáihoz írt
üzenetét magyar mivoltunkról. Sokan megtekintették a facebookon is, és hozzá is szóltak. Ezt biztatásnak veszem arra, hogy ismertessem a teendõk összefoglalásaként általa adott tíz pontot.
A korábbi volt a negyedik. Most menjünk sorba. Nem rohanok végig az egészen, haladjunk nyugodt lépésekben, egyenként.
1. Alapvetõ feladat: tanuljuk meg, vagy tanuljuk újra és helyesen a magyar történelmet!
Az erre vonatkozó magyarázó szöveg nem a fiatalokat, hanem a tanítást magát kifogásolja. Az ismeretek hiánya a tanítás hiányosságából és a múltnak osztályharcra egyszerûsítésérõl szól. A kritikának ez a része ma már (remélem) nem érvényes, de hogy az a kevés, amit a magyar múltból a mai fiatalok tudnak, édeskevés arra, hogy jövõt építõ szilárd eligazodási pont legyen. Látom az interneten, hogy egyesek átestek a ló túlsó oldalára. Nemzeti hevületbõl hamis képet festenek, a tökéletes, soha nem hibázó magyarság képét. Errõl egy régi történet jut eszembe. Horváth István a XIX század nagy tudósa is foglalkozott Ádám és Éva történetével, pontosabban azzal, hogy milyen nyelven beszéltek. Természetesen magyarul, hiszen Ádám neve is onnan származik, hogy a teremtést figyelõ angyalseregben megkérdezték: Ád-e isten embert? A fõangyalok feleltek: Ád ám.
Ezen a szinten nem lehet gondolkodni, még ha sokan meg is teszik és az internet roppant veszélyes eszközt ad a kezükbe csacsiságaikat terjeszteni. Egyébként Horváth vagy Horvát Istvánt illetõen hamis és sértõ az adoma, amelyet manapság a városi legendák közé sorolhatunk.
Találtam egy írást,
amely 1962-ben született, s amely komoly tudósként mutatja be Horváth Istvánt.
De térjünk vissza a lényegre. Oly korszakon vagyunk túl, amelyet Édesapám 1982-ben elképzelni sem tudott volna. Mert józan ésszel senki fel nem tételezhette, hogy Szemere Bertalan dédunokája olyan ötlettel áll elõ, hogy történelembõl ne legyen kötelezõ az érettségi. A szabaddemokrata Magyar Bálint pedig eddig jutott. Még szerencse, hogy a politikában is mûködik az igazságszolgáltatás és az SZDSZ kilehelte lelkét, ha ugyan volt neki.
Nekünk viszont itt marad a feladat: tegyük képessé magunkat s utódainkat, hogy élhessünk a latin bölcsességgel: a történelem az élet tanítómestere.
{mos_ri}