Józanság

Nem szégyenlem, hogy az vagyok a-
kinek az Úr teremtett,
elvettem, mint egy tál gyümölcsöt,
a kezébõl a lelket.

Vörös István:

Józanság

Nem szégyenlem, hogy az vagyok a-
kinek az Úr teremtett,
elvettem, mint egy tál gyümölcsöt,
a kezébõl a lelket.

Nem szégyenlem, hogy tudom, van más,
az Úr mellett Úrnõ is.
Fogyatkozik a bizonyosság.
A nemlét csak felbõszít.

A tálon szõlõ, alma, szilva,
a lélek testrészei,
föl se kell nyitnom önmagamat,
a látvány megrészegít.

Az Úrnõ vállára lehajtom
lélekgõzös fejemet,
a teremtés régen véget ért,
ez már egy új fejezet.

A szilva kék, akár a tüdõ,
alma dobog középen,
a lélek bele egy fürt szõlõ.
Józanságom megértem.