látod-e esteledik
és nincs már sem szögesdrót sem tölgykerités
sem semmi sem sem minden sincs
csak az van amit itt hagytál
én
Pion István:
Üzenõ
Mirusnak, Angliába
látod-e esteledik
és nincs már sem szögesdrót sem tölgykerités
sem semmi sem sem minden sincs
csak az van amit itt hagytál
én
de azt is inkább vitted volna magaddal
föld alá ég fölé mindegy hová csak el
mert kifordultam önmagamból
a beleim vannak kint a bõröm bent
s láthatnád ahogy dobog a szívem
egyenletesen hiszen semmi sem zavarja
semmi sem izgatja fel semmi sem szomorítja
és nem is örül nem is repes
hiába röpködnek itt nyomorult kis puttók
lövöldözik csámpás nyilaikat
mind elsuhan a levegõben
aztán úgy állnak bele a földbe mint az elrontott dobáskor a gerely
himbálóznak még egy picit
végül vízszintesen dõlnek el a füvön
de a csámpás nyilakon és a nyomorult kis puttókon kívül
nem repül senki sehová
fõleg haza nem hiszen éppen te nem vagy itthon
1752 kilométerre
vagyis 16 órára és 17 percre vagy
hegységek alföldek folyók és tenger választ el tõlem
ettõl a hatalmas nehéz fejû bazsarózsától
és a szirmok alól üzenem neked
innen Kelet-Európa legnyugatibb csücskébõl
hogy itt van a tavasz lásd itt van a nyakamon
de messze még a nyárvég
és csak siránkozom jaj hogy elhullnak szirmaim mire hazaérsz
útra kellene kelnem azt hiszem
legalább elindulni feléd mint ahogy a nap teszi
reggel felkel keleten azonban sohasem ér oda hozzád
ehelyett itthon ülök várlak a sötét konyhában
és üres elõttem az asztal
mert úgy tûntél el mint forró leves fölül a gõz