Ez a cinikus szöveg jutott eszembe, amikor azzal a kérdéssel találkozom, miért nem nyilatkozik a magyar kormány a gázai konfliktusban. Valóban nem lehet olyant mondani, ami nem váltana ki valahol éles tiltakozást, adott esetben támadást. Bármilyen kritikus legyen valaki Orbán Viktor politikájával szemben, azt nem állíthatja, hogy konfliktus kerülõ volna. Csak nagy ám a különbség a konfliktusnak önmagáért való kedvelése és az ésszerû ütközések között.
Surján László
Bármit teszel, megbánod
Ez a
cinikus szöveg jutott eszembe, amikor azzal a kérdéssel találkozom, miért nem
nyilatkozik a magyar kormány a gázai konfliktusban. Valóban nem lehet olyant
mondani, ami nem váltana ki valahol éles tiltakozást, adott esetben támadást.
Bármilyen kritikus legyen valaki Orbán Viktor politikájával szemben, azt nem
állíthatja, hogy konfliktus kerülõ volna. Csak nagy ám a különbség a
konfliktusnak önmagáért való kedvelése és az ésszerû ütközések között.
A
facebookon már egyszer írtam arról, hogy nehéz határozottan állást foglalni egy
évtizedek óta megoldatlan konfliktusban. Izrael történelmi jogot formál a
területére, s ezt magyarként nehéz nem támogatni. Másrészt nem a palesztinok
üldözték el a zsidókat, hanem még a rómaiak. Ekként mindkét fél a saját
hazájáért megy a csatába.
Jelenleg részben aránytalan erõbevetésnek látszik az izraeli fellépés és a civil
áldozatok száma akár a népirtás gondolatát is felveti, de a másik oldalon ott
áll az öngyilkos merénylõk sora, akik elsõdlegesen az izraeli polgári lakosságot
pusztították és erre nem mentség, hogy az elkövetõ maga is meghal.
Mi
szeretünk mindent feketének vagy fehérnek látni, ám a valóság legtöbbször e két
szélsõ pont között van.
A
jelenlegi és a jelenlegihez hasonló konfliktusok kezelését egyébként célszerû az
Unióra hagynunk. Helyettünk és egyben nevünkben jár el a fõképviselõ. Gazdasági
érdekeink is a semleges álláspontot igénylik.
Látom persze, hogy néhányan antiszemita indulatból szeretnék elítélni Izraelt.
Nekik mondom: nem lehet a kollektív büntetés ellen tiltakozni a Benes dekrétumok
kapcsán, és kollektíven bûnösnek ítélni egy nép minden tagját, éljenek az
országhatárukon belül vagy kívül. De azokkal sem tudok egyetérteni, akik szerint
Izrael részérõl minden jogos önvédelem, s a palesztinok minden megmozdulása
terrorizmus.
A
jövõ nagy kérdése, hogy ez a két durván ellentétes álláspont el tud-e jutni
valami nyugvópontra. Hányszor, de hányszor veselkedtek neki! Még Nobel díjat is
kaptak. Az eredmény, hogy matematikusul mondjam ad nullam vergens.
Inkább egy régi viccel fejezem be, amit csak azok értenek meg, akik már elég
régen figyelik, mi történik arra felé.
Egyiptomi fiú és izraeli leány andalognak. Add a Szadat, szól a fiú. A lány
huncutul rákérdez: Már Begin? (Menachem Begin fehéroroszországban született
izraeli miniszterelnök, aki Anvar Szadat egyiptomi elnökkel közösen nyerte el, -
sajnos idejekorán, 1978-ban – az említett Nobel díjat.)