"XVI. Benedek pápa szerint a modern ember három nagy betegsége a materializmus, az individualizmus és a relativizmus. Elutasít mindent, ami természetfeletti, önzőn mindenben csak a maga javát, a maga érdekét keresi, és tagadja az abszolút igazság létezését. ” - Bíró László püspök úr júliusi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2020.
július
Egyszer
kezembe került egy, a jövőben játszódó fantasztikus elbeszélés. A történet
szerinti városban egy hétköznapi délutánon különös dogok történtek. A fülledt,
meleg időben az emberek elindultak munkahelyükről, a gyerekek meg az iskolákból
hazafelé, és nem találtak haza. Voltak, akik rossz irányba mentek gyalog, mások
nem nekik megfelelő villamosra szálltak fel, vagy nem jó megállóban szálltak le,
de az is megtörtént, hogy egyesek idegen házba próbáltak bejutni, mert úgy
vélték, hogy az az ő házuk. Az autósok tanácstalanul félreálltak, tanulmányozni
kezdték a térképet, de nem igazodtak ki rajta. A forgalmat így akadályozó autóst
megkérdezte a rendőr, hogy miben segíthetne? Nem tudom, hogy merre kell mennem,
válaszolta az autó vezetője. De hát hova akar menni? – kérdezte a rendőr. Haza,
de nem találok haza! – hangzott a válasz. Hol van az otthona – kérdezte a rendőr
–, mi a lakcíme? Én Újvárosban születtem – mondta elgondolkodva az autós –,
újvárosi vagyok, de a lakcím most nem jut eszembe. És most a majd 300 km-re lévő
Újvárosba akar menni haza – csodálkozott a rendőr –, van-e valamilyen
igazolványa, amelyben a mostani lakcíme benne van? Nahát, hogy ez eddig nem
jutott eszembe – nyúlt a zsebébe az autós –, itt van: Fő utca 73. Az már nincs
is messze – mondta a rendőr –, menjen itt előre három vagy négy sarkot, aztán …
merre is? Jobbra, vagy balra, most én is megzavarodtam… Köszönöm, most már
tudom, hogy hova akarok menni – indította autóját az autós –, köszönöm a
segítségét! A rendőr aggódva nézett utána, és látta, amint hamarosan újra
félreállt autójával.
XVI.
Benedek pápa szerint a modern ember három nagy betegsége a materializmus, az
individualizmus és a relativizmus. Elutasít mindent, ami természetfeletti, önzőn
mindenben csak a maga javát, a maga érdekét keresi, és tagadja az abszolút
igazság létezését. Amikor az ember nem ismeri föl önmagában és a másikban a
személy értékét és nagyszerűségét, akkor megfosztja magát attól a lehetőségtől,
hogy megfelelőképpen élje meg saját emberségét, s a szolidaritás és a közösség
jegyében olyan kapcsolatot hozzon létre másokkal, melyre Isten teremtette. Az
ember ekkor idegenedik el saját emberségétől, a másik embertől és Istentől. Az
ember csak önmaga szabad elajándékozásával válik önmagává. A személy ugyanis
lényegénél fogva transzcendentális, az ember tehát nem adhatja át teljes önmagát
a valóság pusztán emberi rendjének, egy elvont eszmének vagy egy hamis
utópiának; de mint személy átadhatja magát egy másik személynek vagy
személyeknek és végül Istennek, aki létrehívta, és aki egyedül képes teljesen
elfogadni önátadását. Szent II. János Pál azt tanítja, hogy az emberi
méltósághoz hozzátartozik az ember hivatása és transzcendenciája. Elidegenedik
az ember, amikor nem hajlandó önmagán túllépni és megélni az önátadást, amikor
elutasítja a hiteles közösséget, mely végső célként Istenre irányul.
Elidegenedik a társadalom, ha berendezkedése, a termelés és a fogyasztás formái
megnehezítik a személy igazi céljának, önátadásának elérését, és az emberek
közötti igazi szolidaritás kialakulását. Ezért szükség van a teljes humánum
átalakulására, az életmód megváltozására, a másik emberrel és a közösséggel való
találkozás képességének fejlesztésére.
Hogyan tudjátok mai elvilágiasodott társadalmunkban megőrizni nyitottságotokat
mind önmagatok, a többi ember, a természet, mind Isten országa felé?
Az ember
csodálatos titok. A tudomány azt igyekszik kikutatni, hogy hogyan fejlődött,
alakult, változott az őssejt emberré; a „miért” kérdésre viszont a Bibliából
kapunk választ. Isten a világmindenség megteremtése során elhatározta:
„Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger
halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszómászón,
amely mozog a földön! Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten
képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket,
és azt mondta nekik Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!
Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és
minden állaton, amely mozog a földön!« Majd azt mondta Isten: »Íme, nektek adtam
minden füvet, amely magot hoz a földön, s minden fát, amelynek a gyümölcsében
benne van a magva, hogy legyen ennivalótok, a zöld növényzetet pedig a föld
minden állatának, az ég minden madarának és mindannak, ami mozog a földön, s
amiben élő pára van, hogy eledelük legyen!« Úgy is lett. És látta Isten, hogy
mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt.” (Ter 1, 26-31) A Teremtő az istenképmás
ember gondjára bízta a teremetett élő és élettelen világot, hogy őrködjék minden
élő élete felett, minden fölött, amit Isten alkotott, mert az nagyon jó volt.
Korunkban világszerte egyre gátlástalanabbul folyik a teremtett világnak, és
magának az embernek a kizsákmányolása, ez pedig az istenképmás megcsúfolása, a
Teremtő Isten elleni bűn. (l. Ferenc pápa beszéde a lengyel püspöki karhoz,
2016. júl. 27)
Mondjatok példát az olyan emberi tevékenységre, amely nem a természet ápolását
és megóvását, hanem rombolását és károsodását okozza! Hogyan tudod gyerekeidet a
teremtett világ tiszteletére, óvására és értékeinek megőrzésére nevelni?
Isten az
embert férfinak és nőnek teremtette, a szexualitás az Ő csodálatos ajándéka.
Célja az élet továbbadása és a kölcsönös szeretet. A szexualitás szenvedélyes
szeretet, arra késztet, hogy életünket, testünket és lelkünket örökre
elajándékozzuk.(vö. Christus Vivit 261.) És ketten egy test lesznek (Ter 2, 24);
létre jön egy család, a családokból pedig a társadalom. Korunkban nagy erővel
terjeszkednek az általában gendernek nevezett ideológia különböző formái,
amelyek – ugyancsak megcsúfolva az ember istenképmás voltát – tagadják a férfi
és nő közötti lényegi különbözőséget és kölcsönösséget. Nemi különbségek nélküli
társadalmat vizionálnak, és lerombolják a család antropológiai alapját. Olyan
oktatási programokat és törvényalkotási irányelveket követelnek, amelyek a férfi
és nő közötti biológiai identitástól radikálisan elválasztott személyes
identitást és meghitt, érzelmi kapcsolatokat támogatnak. Az ember identitását
ily módon az egyes ember individualista, idővel akár változó saját
elhatározásától teszik függővé. Másrészt, korunk biotechnológiai forradalma az
emberi utódnemzés területén megteremtette a nemzési tevékenység manipulálásának
a lehetőségét, függetlenné téve az utódnemzést a férfi és nő közötti szexuális
kapcsolattól. Ily módon az emberi élet és a szülői mivolt egymással szabadon
összeköthető és elválasztható valóságokká váltak, amelyek elsődlegesen az egyén
és az együtt élő – nem szükségszerűen heteroszexuális és szabályszerűen
egybekelt – párok vágyainak vannak alávetve. Az ember hivatása, hogy istenképmás
voltát megőrizze, hogy emberségét úgy fogadja el, ahogy azt a Teremtőtől
ajándékba kapta. (vö. AL 56.)
Hogyan tudsz a családban, rokonságban, baráti és ismeretségi körben segíteni
azoknak a fiataloknak, akik veszélyben vannak, hogy valamilyen, a szexualitást
hamisan és károsan értelmező csoport hatása alá kerülnek?
Estére a
városban káosz alakult ki. A bevásárló helyek körül sokan tolongtak, idáig
eljutottak, de nem tudtak hazamenni, hiába várták őket otthon. A
telefonfülkéknél hosszú sorok alakultak ki – a történetet akkor írták, amikor
mobil telefon még nem volt –, hogy haza telefonálva kérjenek segítséget. Voltak,
akik az igazolványokban, névjegykártyákon, vagy más papírokon lévő lakcím
segítségével adtak útbaigazítást az eltévedteknek. Sokakat befogadtak idegenek,
mert látták, hogy kétségbeesetten tehetetlenek. A város minden lakója igyekezett
bajba jutott polgártársain segíteni. Különös módon sokan, akik nem találtak
haza, gond nélkül tudtak segíteni olyanoknak, akiket eddig nem is ismertek.
Éjfél felé lassan rendeződött a helyzet, a város elcsendesedett. Hajnaltájban
erős szél támadt fel, tiszta, friss levegő árasztotta el a várost. Reggelre
aztán a rádió híradásából kiderült, hogy a városban működő vegyi üzemben egy
palack megsérült, a kiömlő gáz pedig a városban szétterjedt. Az csak később
tudódott ki, hogy a vegyi üzemben olyan harci gázokat fejlesztettek ki, amelyek
belégzése esetén blokkolódnak az agyban az egyes személyek és az egyes földrajzi
helyek, pl. lakcímek, postacímek közötti kapcsolatok. Kis mennyiségű gáz
belégzése esetén a hatás 6-8 óráig tart, tiszta levegőt beszívva 24 óra alatt
megszűnik, az idegi kapcsolatok regenerálódnak. Az a veszély fenyegetett, hogy a
városban a társadalom összekuszálódik. Azonban a kapcsolatok erősödtek, sőt, új
kapcsolatok jöttek létre. A szolidaritás győzött.
Bíró
László tábori püspök
az MKPK Családbizottságának elnöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás: csaladlevel levelezőlista
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni