Soros György a davosi Világgazdasági Fórum májusi ülésén elmondta: az elmúlt legalább öt évben felerősödött a világban a nyílt és zárt társadalmak harca. Definíciója szerint a nyitott társadalmakban az állam feladata az egyén szabadságának megvédése, míg a zárt társadalmakban az egyén feladata az, hogy szolgálja az állam vezetőit. Valóban ilyen egyszerű lenne a képlet?
Érdekes interjút közölt a napokban Wittinghoff Tamással, a baloldali koalíció önkormányzati felelősével a Népszava. Budaörs polgármestere ellenzéki győzelem esetére az ezeréves megyerendszer felszámolását valószínűsítette.
Klasszikusokat csak szó szerint! „Szükség van a megyékre?” – kérdezi a beszélgetés végén az újságíró, mire Wittinghoff: „Ebben nem értünk teljesen egyet a szakértőkkel, akik azt mondják, hogy erre a középszintre szükség van a magyar önkormányzati rendszerben.”
Egy éttermi fotónak köszönhetően ma már tudjuk, hogy Márki-Zay Péter minapi londoni látogatása sokkal inkább az eligazításról szólt, mint a kampánygyűlésről, ami inkább csak a Bajnaival való találkozás fedősztorijának tűnik. Ugyanakkor a történtek ismét reflektorfénybe állították a nyugati magyarok pártpreferenciáit.
A nemzeti oldalon és a balliberálisok térfélen egyaránt nagy figyelemmel kísérik a nyugati diaszpóraközösségek mindennapjait, közéletét, anyaországi kapcsolatait. Az érdeklődés okai azonban egészen mások.
„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.”
(Babits Mihály)
„Az idő korántsem olyan, amilyennek látszik. Nemcsak egy irányban halad, hanem egyszerre létezik benne a jövő a múlttal.”
(Albert Einstein)
Néhány hete a kormánypárti és az ellenzéki sajtó még egyaránt kiemelt témaként kezelte – ma már senki nem beszél róla. Ettől függetlenül Márki-Zay migránsszámlálója továbbra is megtekinthető az ellenzéki miniszterelnök-jelölt honlapján.
Bár a számláló gyorsan elvesztette szenzációértékét, mégis érdemes foglalkoznunk vele, hiszen itt egy puszta politikai gegnél jóval többről van szó. A kezdeményezés ugyanis – bár az ötletgazdáknak nyilván más volt a szándéka – pontosan megmutatja az MZP-jelenség gyengéit és hiábavalóságát.
Emlékszünk még a tavalyi karácsony legnagyobb botrányára? Amikor Bordeaux zöldpárti – megnyilvánulásai alapján enyhén félkegyelműnek tűnő – polgármestere betiltotta a köztéri karácsonyfa-állítást, „fasiszta, primitív katolikusoknak” nevezve a tiltakozókat? Nos, ami tavaly még elszigetelt, provinciális szélsőségnek tűnt Európában, idén karácsonyra már uniós normává érett.
Decembert írunk, Budapest és Varsó Mikuláš-csomagot kapott Prágából: hagymát, szenet és virgácsot, ahogy az az igazi rosszfiúknak jár. Mikuláš Bek, a leendő cseh kormány Európa-ügyi minisztere szerint ugyanis a Visegrádi Együttműködés túlértékelt, ezért Csehországnak gyengítenie kellene a kapcsolatait Lengyelországgal és Magyarországgal, s helyette Németországra és más nyugat-európai országra összpontosítani.
Az őszödi beszéd és az azt követő október 23-i rendőrterror 15. évfordulója alkalmából egymás után bukkannak fel a nyilvánosságban az újabbnál újabb beszámolók, tanúvallomások. És hány ismeretlen történet kerül majd még napvilágra! Mint ahogy például e sorok írójának is van a témához egy rövid személyes lábjegyzete.
„Mérhetetlen dühöt éreztem”
„A Demokratikus Koalíció vezető politikusai tiltakozásuk jeléül saját facebook oldalaikon a mai napra »felveszik« a Rikárdó nevet, azt kifejezvén, hogy a magyarságból származási alapon történő kirekesztés minden magyar ember számára sértő.”
(A Demokratikus Koalíció közleménye, 2015. január 3.)
A különféle agytrösztök, elemzők, újságírók és bloggerek mára mindent elmondtak vagy leírtak az előválasztás első fordulójának fő tanulságairól. Ezért az alábbiakban csupán néhány partikuláris témát boncolgatunk röviden. Például jól tette-e a Momentum, hogy megmérettette magát? Mi lehet Márky-Zay Péter relatív sikerének a titka? Megjelennek-e Dobrev Klára győzelmével a politikai dinasztiák? És nem utolsósorban: hol rontotta el a Jobbik?