Néhány hete a kormánypárti és az ellenzéki sajtó még egyaránt kiemelt témaként kezelte – ma már senki nem beszél róla. Ettől függetlenül Márki-Zay migránsszámlálója továbbra is megtekinthető az ellenzéki miniszterelnök-jelölt honlapján.
Bár a számláló gyorsan elvesztette szenzációértékét, mégis érdemes foglalkoznunk vele, hiszen itt egy puszta politikai gegnél jóval többről van szó. A kezdeményezés ugyanis – bár az ötletgazdáknak nyilván más volt a szándéka – pontosan megmutatja az MZP-jelenség gyengéit és hiábavalóságát.
Diskurzus helyett hecckampány
Ha valaki nem ismerné, íme, a migránsszámláló szöveg- és sorhű másolata:
Tudta?
Csak a Fidesz telepit be migránsokat.
Soros: 0
Orbán: 55 297
Bevándorlók 2019-ben – KSH
Mint látható, mindössze egy éves KSH-adat copypastolásáról, illetve a köré felépített jópofáskodásról van szó. Beszédes az is, hogy Márki-Zayék 2022 elején még mindig egy 2019-es értékkel próbálják lázba hozni a híveiket, miközben már rendelkezésre állnak a frissebb adatok. Mindez első ránézésre a beragadt Időkerék példáját idézi, ami szintén találóan illusztrálta a baloldal profizmusának, kompetenciáinak a valódi szintjét.
Ami magát az adatot, vagyis az 55 ezres értéket illeti, ennek tényleges hátterét Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet elnöke már kielemezte a Magyar Nemzetben. Eszerint a KSH által közzétett szám a szomszédos országokból áttelepült, valószínűleg nagyobbrészt magyar nemzetiségű személyeket, továbbá a nyugat-európai országokból érkezetteket (tegyük hozzá: talán nem kis részben a hazatelepülőket) is magába foglalja. Ők teszik ki együtt a letelepedettek kétharmadát – vagyis a Márki-Zay által lengetett 55 ezres érték a valóságban messze nem tükrözi azt a negatív jelentéshalmazt, amit az emberek általában a migrációhoz kapcsolnak.
Ettől persze a kormánypárti szavazókban még felmerülhet a kérdés: miért baj az, ha valaki a túloldalról is foglalkozik a migrációval, s a KSH által közzétett számokat idéz? A válasz egyszerű: önmagában ez egyáltalán nem baj, sőt. Magyarország 1981 óta fogyatkozó ország, dacára az olyan változásoknak, mint a csökkenő kivándorlás, növekvő visszatérés, rekordmértékű házasságkötés vagy emelkedő termékenység. A népességfogyatkozás miatt pedig – figyelembe véve például a munkaerőpiac, a nyugdíjrendszer, a közoktatás és a honvédelem demográfiai kitettségét – előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik egy nyílt diskurzus az irányított bevándorlás szükségességéről, mértékéről és menedzseléséről, miközben a magyar kisebbségek szülőföldön maradásának szükségességét is szem előtt kell tartani.
A magát jobboldalinak nevező Márki-Zay megtehette volna, hogy értelmes vitát kezdeményez erről a kényes témáról. Ezzel ugyan nem csábította volna magához a jobboldali szavazókat, de legalább nyitott, érdekes figuraként pozícionálta volna magát. MZP azonban nem élt a lehetősséggel – mivel azt valószínűleg nem is ismerte fel. A szöveg láttán egyértelmű, hogy csupán az orbánozás együgyű és unalmas célja lebegett a szeme előtt. Azzal, hogy egy olyan összetett, komoly témából, mint a migráció, csupán egy infantilis hecckampányt csinált, épphogy lezárta a diskurzust. Ezzel nem csak saját politikusi képességeiről állított ki bizonyítványt, hanem az „előző életéből” áthozott marketingszakember imázsát is lenullázta.
A marketing, ha becsípődik
Az eredeti szándékot természetesen értjük, hiszen szinte naponta találkozunk olyan balos politikusokkal, publicistákkal és kommentelőkkel, akik jobbról tartanak görbe tükröt a Fidesznek, például a betelepülési kötvényre hivatkozva (két kerítésezés között). Persze ugyanezt a kontraproduktiv tréfát a jobboldali publicisták is rendszeresen elsütik, amikor a megboldogult SZDSZ nácivadászainak egyenruhájába bújva, bokorról bokorra keresik a rasszista baloldaliakat. Ezúttal Márki-Zay kampánytanácsadói ugrottak fejest sokadikként a homokozóba, méghozzá egy duplacsavarral: Orbán betelepítőként, Sorost pedig migrációsemleges személyként ábrázolva.
A marketinges Márki-Zaynak ezen a ponton kellett volna az asztalra csapnia, és szélnek ereszteni a spin doctorokat. Egyrészt ami időnként elmegy a kommentfalon, már nem működik az óriásplakáton. Másrészt az üzenet ebben a formájában nem ért el senkit, viszont nagy valószínűséggel számos biztos szavazót eltaszított. Tegyük fel, hogy MZP kampányának stratégiai célja a jobboldal egy kicsiny szegmensének az elbizonytalanítása – egy pont akkorának, amelynek hiánya már meghiúsítaná a Fidesz újabb győzelmét. De akkor mit keres az üzenetben Soros György, és miért kell épp a bevándorlás ügyében tisztára mosni a nevét, miközben nézetrendszere és szervezeteinek profilja közismert? Talán a balliberális törzsszavazók megnyugtatása végett volt erre szükség? Tényleg nem tudták Márki-Zayék, hogy ha egyszerre akarnak kedvezni két szembenálló csoportnak, akkor a hatások nem összeadódnak, hanem kioltják egymást? Ráadásul történik mindez egy olyan versenyhelyzetben, amikor a radikális jobboldal eleve sokkal nagyobb eséllyel csíphet le majd jobboldali szavazókat, mint a balliberális támogatói háttérrel sújtott Márki-Zay. És csak hogy még nagyobb legyen a zűrzavar, MZP a migránsszámlálóhoz mellékelt videójában közvetve már Soros Györgyöt is a migránspártolók közé sorolja (azzal, hogy tanítványának nevezi Orbán Viktort), így a gigantikus gegnek szánt akció végül inkonzisztenciába, trehányságba, felületességbe fullad.
Politikai értelemben azonban nem is az amatörizmus az ellenzéki csúcsjelölt legnagyobb hibája, hiszen e tekintetben semmivel nem múlja alul a Kunhalmik, Gurmaik, Karácsonyok színvonalát. Az igazi probléma az, hogy figyelmen kívül hagyja: a felszínen cinikusnak és racionálisnak tűnő balliberális szubkultúrának nagyon is megvannak a maga szent tehenei, akiket nemhogy rugdosni, de még megérinteni is szigorúan tilos. S itt nem Soros Györgyre gondolunk, hanem magára a nagybetűs Migrációra, amit e körökben ugyanúgy kötelező ünnepelni (hogy e divatos globalista szószörnyet használjuk), mint mondjuk az abortuszt, a nemátalakítást, Trianont vagy az olimpia lefújását. Úgy tűnik, Márki-Zay a migránsszámlálójával súlyos eretnekséget követett el. A közösség nevében a tiltakozó jegyzéket Donáth Anna, a Momentum új elnöke nyújtotta át, amikor a Jelennek adott decemberi interjújában elítélte a számlálót, mint a Fidesz propagandagépezetére emlékeztető megoldást. Ezek után már nincs több dolgunk, mint kikérni azt a bizonyos kávét, s a pamlagon hátradőlve levonni a megfelelő következtetést.
Papíron tényleg nem volt ostoba elképzelés, hogy egy látszólag jobboldali jelölttel elbizonytalanítsanak, vagy akár átcsábítsanak annyi Fidesz-szavazót, amennyivel megismételhető lehetne a 2002-es – a nemzeti emlékezetben új Mohácsként rögzült – választási forgatókönyv. Ugyanis a legendásan fegyelmezett, idős kommunista szavazótábor nagy részének eltávozásával a jobboldali törzsszavazók száma már hosszú ideje meghaladja a balliberálisokét, így ma már csak a nemzeti tábor leszalámizálásával lehetne kormányt váltani. Ez a trükk azonban még az ún. centrumból, vagyis a politikai senkiföldjéről beelőzve sem sikerült soha, nemhogy Gyurcsánnyal és Jakabbal az anyósülésen. Az eredeti Jobbik még képes volt megszólítani egy 15-20 százalékos, többé-kevésbé jobboldalinak nevezhető réteget, de ezt csak a jobbközép pártoknak kényes témák, például a cigánykérdés tematizálásával tudták elérni. Márki-Zay most ugyanerre tett egy gyenge kísérletet a migránstéma felmelegítésével, de még a felezővonalig sem jutott el az általa választott pályán, már felvágták a saját csapattársai.
Mindemellett a csúcsjelölt lassanként naponta követ el valamilyen kirívó hibát. Kormányfői vagy akár csak ellenzéki vezetői képességekről már senki nem beszél. A jelölt immár a saját szövetségeseiben is ellenfeleket lát, minden irányba csapkod, a Fidesz-szavazókra tett otromba megjegyzései után pedig a jobboldal részbeni megszólításához fűzött reményektől is elbúcsúzhat az ellenzék. Márki-Zay politikai árfolyama immár csak töredéke a néhány héttel ezelőttinek; nem véletlen, hogy a baráti tűz hangja is egyre erősebb. Miközben a migránsszámláló beakadt, a visszaszámláló a jelek szerint elindult, hiszen mind többen veszik biztosra MZP jelöltségének a visszavonását. A gond csupán az, hogy ez a jelöltség egy itthon és globálisan egyaránt túlértékelt előválasztáson alapul. Ebből a helyzetből áprilisig már nem képes jól kijönni a baloldal. Kimondhatjuk: a Fidesz–KDNP-t áprilisban immár csak a Fidesz–KDNP verheti meg.
Kovács Erik