Surján László

Marton László, aki, ha jól emlékszem, az első Orbán kormány alatt Algírban volt Magyarország nagykövete, saját kijelentése szerint alapító tagja a Demokratikus Koalíciónak. Szíve joga, ettől még értékes tagja a baloldali értelmiségnek. Idén május elsejét egy Már nem kisért? című írással ünnepelte meg a Népszavában. Ebben idézi Quentin Deluermoz, fiatal francia történészt: „ha a kommün a társadalmi harcok jelképe maradt, ma inkább a demokrácia kiterjesztéséé, mint a munkásmozgalomé”.

Jövőépítés a fenyegető keresztényüldözés árnyékában

„Így elérkeztünk az új világ új képének alkonyán ahhoz a ponthoz,
amelyben a kereszténynek – és nemcsak neki – kötelessége a tiltakozás.”

Joseph Ratzinger bíboros, 1997

Szent Cuauhtlatoatzin Juan Diego (1474-1548). Ünnepe: december 9.

Minden szentté avatásnak van üzenete, de nem mindig könnyű megfejteni. Mit kezdjünk például egy a XV. században született mexikói indiánnal? Kaphatunk-e sok ezer kilométeres és öt évszázados távlatból is használható üzenetet? Szent II: János Pál mégis fontosnak tartotta példaképül állítani elénk ezt az embert, akiről elég keveset tudnunk.

Nem tudom, hogy korunk embere elgondolkodik-e valamikor az életének érelméről. Nem derül ez ki abból a közvéleménykutatásból sem, amit a PEW kutatóintézet végzett el, 17 országban, mintegy 19 ezer embernek téve fel a kérdést: mi az ő életük értelme. Szabadszavas kérdés volt, azaz a válaszadók azt írtak be saját megfogalmazással, ami jónak tartottak. Ezeket a válaszokat azután kiértékelték. Például a hit fogalma alá soroltak minden választ, amiben a spiritualitás, a hit vagy a vallás szó szerepelt. Tizenhét csoportot képeztek a válaszokból.

„A mi úgynevezett marxista, valójában sztálinista történetírásunk azért nem szerette a „mi lett volna, ha…” kérdés felvetését, mert az a jelennel való elégedetlenséget és a jövő útjainak fürkészését is jelentette. És hogy miként, arra a gyulafehérvári püspökséget alapító Szent István értékelése is példa.

„A Szovjetunió több mint hetvenéves fennállása semmiféle utólagos igazolást nem nyert. Nem csak és nem is elsősorban arról van szó, hogy nem hagyott maga után mást, mint sivárságot, az emberi képességek lepusztulását, káoszt és működésképtelen intézményeket. Másról és többről van szó. A leninizmus eszméje bukott meg. Több tízmillió embert gyilkoltak le, nyomorítottak meg, vetettek börtönbe a semmiért.

Közhely, hogy mi magyarok nem fordítunk elég figyelmet arra, hogy magunkról, gondjainkról és gondolatainkról, történelmünkről és kultúránkról hiteles képet alkothassanak a külföldiek. Bizonyos fokig a külügyminisztérium lehetne ennek a gazdája, de fájdalmas emlékem, hogy amikor Pungor Ernő miniszter úr egy hazánkat bemutató CD-ROM elkészítésére és terjesztésére kért pénzt a költségvetésből, az Antall kormány egyetlen tagja szólalt fel ez ellen: az akkori külügyminiszter.

Egy régi vicc szerint ez volt (szűk baráti körben) április 4-e neve. Ez az „ünnep” most mintha május 1-ére tolódott volna, amit ugyan sokan a komp kikötésének pillanataként éltünk meg, de az eltelt 17 év nem bizonyította, hogy jó helyre kerültünk. Igaz ugyan, hogy Brüsszel nem Moszkva, de szeretne lenni. Ez az írás Vladimír Palko Jönnek az oroszlánok című és Miért tart Európa és Amerika egy új zsarnokság felé alcímű könyvére támaszkodva (Gondolat kiadó 2021) próbálja értelmezni a múltat és keresi a kiutat a mai gondokból[1].

Természetesen nem tudhatjuk, hogy mit hoz 2022 tavasza. Az ellenzék nagy hangon hirdeti, hogy itt a váltás ideje. Azt tudjuk, hogy kit akarnak leváltani, de az nem, hogy mit és mire.

Elpatkolhatnal mar ven hulye ingyenelo gyenge karakteru kitartott strici.

Idiota uresfeju pofazogep, latszik mennyire elszakadtal a valosagtol, teljesen elhulyultel.

Messengeren kaptam ezt az üzenetet, igen, ez én vagyok. A küldő egy magát ideiglenesen Ottó Pálfinak nevező ismeretlen, aki látszólag csak annyit tud rólam, hogy vén vagyok. Ebben igaza van, bár mint mondják, öreg ember, nem vén ember. Az öregség jön, vagy megéri az ember, vagy nem. Nincs mit tenni ellene. A többi minősítéssel, amit kaptam, nem érdemes foglalkozni.