A jogállamiság csődjének nevezte Zuzana Čaputová szlovák államfő Malina Hedvig ügyét, hozzátéve: nem szabad hagyni, hogy a magyar nemzetiségű diáklányt ért igazságtalanság a feledés homályába vesszen.
„Az államapparátus ellene fordult…”
A magyar jobb- és baloldal közötti viták harminc éve ugyanarról, a nemzethez való viszonyról szólnak. Csepeli Kálmán rövid cikksorozata rávilágít arra, hogy ezek a viták már a negyvenes években jelen voltak a hazai közéletben, mi több, a magyarországi baloldal a szovjet megszállás után még a mainál is nyíltabban, szemtelenebbül propagálta saját nemzetellenességét. Tette pedig mindezt egy olyan időszakban – a magyar határokat újrarajzoló párizsi békekonferencia döntése előtt –, amikor mindennél jobban szükség lett volna érdekeink közös képviseletére.
A csárdás alaplépése kettőt jobbra, kettőt balra. Az idei augusztus a román-magyar kapcsolatok terén egy-egy bal(ra) lépéssel kezdődött. Igaz, csak egy kicsit kellene búvárkodni, kijönne a csárdás, de maradjunk az egyet ide, egyet oda helyzetnél.
A magyar jobb- és baloldal közötti viták harminc éve ugyanarról, a nemzethez való viszonyról szólnak. Csepeli Kálmán rövid cikksorozata rávilágít arra, hogy ezek a viták már a negyvenes években jelen voltak a hazai közéletben, mi több, a magyarországi baloldal a szovjet megszállás után még a mainál is nyíltabban, szemtelenebbül propagálta saját nemzetellenességét. Tette pedig mindezt egy olyan időszakban – a magyar határokat újrarajzoló párizsi békekonferencia döntése előtt –, amikor mindennél jobban szükség lett volna érdekeink közös képviseletére.
A magyar jobb- és baloldal közötti viták harminc éve ugyanarról, a nemzethez való viszonyról szólnak. Csepeli Kálmán rövid cikksorozata rávilágít arra, hogy ezek a viták már a negyvenes években jelen voltak a hazai közéletben, mi több, a magyarországi baloldal a szovjet megszállás után még a mainál is nyíltabban, szemtelenebbül propagálta saját nemzetellenességét. Tette pedig mindezt egy olyan időszakban – a magyar határokat újrarajzoló párizsi békekonferencia döntése előtt –, amikor mindennél jobban szükség lett volna érdekeink közös képviseletére.
Surján László, az MKDSZ társelnökének megemlékező és előremutató beszéde a Nemzeti összetartozás napja alkalmából Hatvanban, a „legfontosabb Trianon-emlékműnél”!
Egy éve már, hogy napi életünk kereteit egy vírus határozza meg. S az átlagos hírfogyasztó talán még sosem volt annyira naprakész az európai országok mindennapjait illetően, mint mostanában. Arról viszont, hogy a nyugati magyarok százezrei hogyan élik meg a korlátozásokat, senki nem beszél.
A keresztény segélyszervezetek a rendszerváltás óta meghatározó szereplői a mindennapjainknak, nem csak Magyarországon, hanem az elszakított területeken is, sokszor a román, ukrán, szerb állam helyett segítve ottani magyar testvéreinknek, illetve más nemzetiségű – többségi vagy cigány származású – embertársainknak.
Igény az anyaországra
A baloldali sajtóban az elmúlt évek egyik legnépszerűbb témája a nyugatra történő áttelepülés volt. Noha a koronavírus okozta leállások miatt a kivándorlás ügye a nyilvánosságban háttérbe szorult, más oka is van annak, hogy az ellenzéki média kezd elfordulni a kérdéstől, ez pedig a hazatérési hullám erősödése.
Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Négy sor Juhász Gyula Trianon című verséből. Természetesen sorokat nem illik, nem is lehet a vers egészéből kiszakítva értelmezni, mentségem, hogy mégis megteszem az, hogy nem valódi elemzésről van szó. Az idézet voltaképp csak jelzőfény, hogy a figyelmünket ráirányítsa néhány lényeges szempontra.