A köztisztelettől a kultuszig
Minél zavarosabb, aggasztóbb egy korszak, annál nagyobb a tömegigény az állandóságot, az értékeket, az igazat, a jót hirdető szellemi vezetőkre. Magyarországon az írók mellett főleg egyes papok kerültek ilyen szerepbe.
Minél zavarosabb, aggasztóbb egy korszak, annál nagyobb a tömegigény az állandóságot, az értékeket, az igazat, a jót hirdető szellemi vezetőkre. Magyarországon az írók mellett főleg egyes papok kerültek ilyen szerepbe.
1993. június 20-án Miskolcon részt vettem négy lengyel minorita pappá szentelésén. Tévesen bár, de úgy emlékeztem, hogy egyikük Bogdan Adamczyk volt. Valójában évekkel később kerültünk közelebbi ismeretségbe: együtt szerepeltünk egy konferencián Miskolcon. Bogdan atya a Szeged-Felsővárosi Szent Miklós Minorita templom plébánosaként és rendházfőnökként, életének 56. és papságának 27. évében 2021. április 9-én, délután az Örökkévalóságba költözött. Útjaink ezalatt a 27 év alatt többször találkoztak. Papi munkája annyira Kárpát-medencei, mintha nem is léteznének határok ezen a területen.
A bezártság olvasásra késztet. Persze szebben hangzik, ha azt mondom, az otthon töltött órák lehetőséget adnak sok könyv régóta halogatott olvasására. A könyv mindig élményt jelent, de ebben az időszaban terápiás szerepe is van. Oldja a bezártság ingerszegény világát. Egyfajta találkozás élményét nyújtja. Ezekbe a találkozásokba is magát viszi az ember, amikor mai szemmel olvassa a régi Írásokat. Így voltam Teleki Pál Európáról és Magyarországról címet viselő kötetével. Ebben szerepel az az előadás, amit Párizsban 1933-ban tartott, az „Európai szellem jelene és jövője” címmel.
Miértek és kételyek sorjáznak. Miért vállaltad a szenvedést Uram? Miért a kínt és a halált, ráadásul a megszégyenítő gyalázatot?
Lehetett volna másképp? A tudós teológusok szerint igen. Semmi nem korlátozta a Mindenhatót, amikor elhatározta a Megváltást.
Ha pedig ez így van, akkor kell legyen valami lényegi üzenete nemcsak magának a Megváltásnak, hanem annak is, hogy pont ezen a módon történt.
Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. (Jn 3,14)
Teremtő Istenünk a maga hiteles képét, igazi arcát, szép, jellemző tulajdonságait Jézus Krisztusban fedte fel, nyilatkoztatta ki nekünk! Ő nem ítélkezik, hanem üdvözít, azaz felemel, kiteljesít, a bennünk lévő értékeket a felszínre hozza, mint egy igazi jó edző mellénk áll, hogy álmainkat megvalósítva, a szeretet, a jóság bajnokai lehessünk!
hazám, boldogtalan Európa,
ha túléled a harcok végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?
(Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa)
Akiben a címet olvasva hiányérzet támadt, annak igazat kell adnunk: lemaradt a helyhatározó. Mivel a szekularizáció globálisan zajlik, ám európai centrummal, érdemes több irányba is kitekintenünk. Hány keresztény lesz tehát 2050-ben a világban, Európában és Magyarországon?
Micsoda év volt 1968! Nyugaton megmozdult a diákság, és elindult az a szellemi erjedés, pontosabban rothadás, ami most a szemünk előtt fekteti kétvállra az európai kultúrát. Augusztusban azután a Varsói Szerződés bevonult Csehszlovákiába. (Nyitóképünk: falfelirat Léván 1968-ban)
Jártodban, keltedben szerte az országban találkozol az utak mentén keresztekkel, Szűz Mária szobrokkal, Szentháromság emlékművekkel. Ez utóbbiak elnevezése jelzi, hogy valamire emlékezve emelték, többnyire járványok elmúlása után hálából. Az útmenti keresztek egy-egy balesetre is emlékeztethetnek, vagy más esemény miatt hálából emelték, de ezek sajnos többnyire már a feledés homályába merültek, pedig jó volna, ha legalább a helyiek megőriznék a történetet.
Havas Krisztus-kereszt az erdőn,
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.(Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn)