"Több nemzet együttélése egy államban számos, nehezen megoldható kérdést vet fel, pedig alig van állam, ahol a probléma fel nem merül. A Magyar Királyságban évszázadokig gond nélkül életek egymás mellett különféle ajkú polgárok. A nemzeti öntudatra ébredés szívet melengető korszakában azonban komoly érdekütközés szakította szét, ami valaha összetartozott."
Surján László
Milyen lehetett egy többnemzetű államban élni?
Több
nemzet együttélése egy államban számos, nehezen megoldható kérdést vet fel,
pedig alig van állam, ahol a probléma fel nem merül. A Magyar Királyságban
évszázadokig gond nélkül életek egymás mellett különféle ajkú polgárok. A
nemzeti öntudatra ébredés szívet melengető korszakában azonban komoly
érdekütközés szakította szét, ami valaha összetartozott.
Mivel lassan száz éve kvázi nemzetállamban élünk, nem is igazán gondolunk bele,
mivel jár, ha egy államban több nyelvet beszélnek.
Most egy szép kiállítás van a 120 éve megnyitott Műcsarnokban: Az első aranykor
– hirdeti a büszke cím. A kiegyezés utáni időket jelzik ekképpen, és sok
szempontból jogosan. Köztársasági elnökünk újévi köszöntőjében is ebben az
értelemben esett szó a XIX. század második feléről, utolsó harmadáról. A
kiállításon szereplő művészek között számomra sok a nem vagy kevéssé ismert név.
Ilyen például Alfons Mucha, akinek szecessziós nőalakjai valóban lenyűgözőek.
Nem csoda, hogy az első Csehszlovák Köztársaság pénzjegyeinek egyik rajzolója ő
volt.
Megüti a szememet, hogy a tíz korona megjelölés négy nyelven olvasható rajta.
Azonnal a Kossuth bankó jut az eszembe:
Öt
nyelven olvashatjuk a névértéket az 1848 szeptember 1-én kibocsájtott bankón.
Igaz a beválthatóságra vonatkozó ígérvény csak magyarul található, ám a
hamisítástól való eltántorítás a hátoldalon nem hagy kivetnivalót maga után.
Hanem úgy tűnik, a forradalmi időszak után „az első aranykor” magyar urai már
nem tartották fontosnak a többnyelvűséget.
Eltűnt minden nyelv, még a német sem maradt meg, pedig Bécsben adták ki például
ezt a tíz koronást 1915-ben. Ezek után keresgélni kezdtem, hogy mi történt
Trianon után:
Nem
tettünk semmi gesztust, igaz, a nem magyar ajkú polgárok arányszáma hihetetlenül
lecsökkent. Az igazságtalanság kiváltotta düh légkörében ép elmével nem is
juthatott volna senkinek eszébe ilyesmi. Eltelt szűk két évtized, és megindult a
részleges revízió, ami viszont már számos nem magyar állampolgárral bővítette a
lakosságot.
1939 októberében már vissza lehetett volna térni a Kossuth bankó hagyományához,
de nem tettük. Ahogy a háború utáni Csehszlovákiában sem merült fel, hogy egy
ilyen minimális gesztust tegyenek. Sőt, inkább meg akarták semmisíteni a nem
cseh és nem szlovák lakosságot.
Az
euró persze egységesíti az egész pénzrendszert, mindössze az érmék egyik felének
rajza maradt nemzeti hatáskörben, a gyűjtők nagy örömére. A nyelveknek az euró
világában nem osztanak lapot, még azért is küzdeni kell, - és küzdünk is, mint
malac a jégen, - hogy hazai szokásainknak megfelelően hosszú ó-val írhassuk le a
nevét.
Persze megmaradásunknak nem ez a kulcskérdése, és még nem is időszerű a
forintról való áttérés. Eszmefuttatásom célja nem az, hogy a forint bankjegyek
többnyelvűre cserélését javasoljam. Viszont ezeknek a bankó képeknek az átnézése
közelebb hozza hozzánk azt a letűnt világot, amikor magyarok, szlovákok,
rutének, szerbek, románok, horvátok, németek nagy számban éltünk együtt, s
mindannyiunknak egy hazája volt.
Végül még egy gondolat: miért írtam a címben, hogy többnemzetű állam? Az a
körülmény, hogy az országban, ahol önszántamból vagy születésem okán élek, a
velem egy nemzetbe tartozók éppen kisebbségben vannak, még nem foszt meg engem a
saját nemzetemtől. Attól, hogy valaki románként Gyulán született, és ezért
magyar állampolgár, még a román nemzet része. Ahogy a Szlovákiában született
magyar is a magyar nemzet része, és a pilisi vagy a békéscsabai szlovákok is a
szlovák nemzethez tartoznak. Ebből számomra jogok és az anyaországom számára
kötelezettségek fakadnak. Részletkérdés, hogy ez jár-e kettős állampolgársággal,
vagy sem. Azt azonban jó volna tisztázni, hogy miért fáj egyeseknek, például a
szlovákiai szlovákoknak, hogy az ott élő magyaroknak magyar állampolgársága is
lehet. Miért kell őket azonnal megfosztani a szlovák állampolgárságtól? Csak
egy, de elég rémisztő magyarázat adódik: a magyar állampolgárság felvétele
megnehezíti a Szlovákiában élő magyarok beolvasztását, szlovakizálását.
Mi
magyarok sok hibát követtünk el Szent István több nyelvű, több szokású
országában. Ezek között talán a legkisebb, hogy a bankókról eltűnt a többnyelvű
felirat. Szlovákiában most a mi régi hibáinkat utánozzák. Okos dolog ez?